SZEM, SZEMAFOR, SZEMESZTER, SZEMÉT

SZEM – A látás érzékszerve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZEM az SZ.M – M.SZ gyök: SZeM – MeSZ (m > n, l: szem > szen, szel). A SZEM egyike a legrégebbi emberi, ősmag(yar)-nyelvi szavaknak. A SZEM MESZ-sze ellát. minden mozgást éSZlel, megSZENt. A mozgás, hang, illat érzékelését az öSZtöni SZ hanggal lehet kifejezni.
Valamit hall: megNESZel. Bűzt, illatot érez: SZagot fog. Lát valamit, feltetSZik valami: megSZENti. MegSZENti a SZÍNt is, és mindent, ami SZÍNe elé kerül. Innen indult a SZEN, SZEM megnevezés. A SZEN még a csillogó parázs, SZÉN nyomán. A SZEM kiSZEL az előtte levő térből egy általa belátható SZELetet. Van olyan kifejezés: vág a SZEMével. A táj szó a belátható térből a tetsző rész SZEMmel kivágását, kiSZELését jelenti. Amit befog a tekintet, és kiSZEL belőle. (Angolul szabó = tailor, románul vág = taie.) Alább a CzF Szótár felsorolásában néhány nyelven a SZEL gyökből indul a SZEM megfelelője. Nézzük a más nyelvekben található szavakat, amelyek igazolják, hogy egy közös ősnyelvből erednek, az ősmag(yar)-nyelvből. Kiinduló gyökök a látványkötődésű: sza, szá, sze, szé, szi, szí. Íme a CzF Szótár: „Hasonlók hozzá a különféle finn-ugor nyelvágakban a finn silmä; mordvin selmä, lív nyelvbeli sílma; a vogul sem (honnan semtál am. szemetlen, vak); a votják és szürjän szin […]; a lapp csalme, csalbme (oculus), csalme (foramen); tovább., a samojed sei, seme, sima, saimo, saiwa; a persa csesm (oculus; foramen; granum triticum); héber ; arab stb. – Mennyiben a szemnek működése a látás, rokonok vele a német sehen, schauen (szemlélni), Scham (szemérem), dán, svéd: se, góth: saihwan, […] az arab-török ; (szafi, világos, tiszta, szép); a hellen sebw, sebomai […]. Egyébiránt valószinűnek tartjuk, hogy a szem, mint az arcznak csillogó fényes része, oly szókkal áll eredeti rokonságban, melyek fényre, csillogásra vonatkoznak, milyenek szín, régiesen: szén v. szen, pl. a Lajos király idejebeli esküformában 1584-ből (Régi Magyar Nyelvemlékek II. kötet 336. lapon): „Isten szenjét te vég napodon úgy láthassad”, ma is mondjuk: Isten színe előtt (= szeme v. orczája előtt); továbbá: szén (égő parázs, mely máskép szam is lehetett, mert Göcsej egyik vidékén szamaló = szenelő, szénvonó); ide tartozik: szép, mint szemrevaló, a maga nemében fényes, valamint a német schön, schimmern és scheinen; […]. Végelemzésben pedig azon szi, si, zsi sü hangutánzó gyökü szókkal rokonítható, melyek tűzre, égésre, mint fénylő, egyszersmind bizonyos hanggal jelenkező tüneményre vonatoznak, mint: szít, sziporka, szikra, szirkó, sisereg, zsizsi, süt. A mongol nidün v. nidü (= szem) a magyar néző szóval egyezik, valamint a szanszkrit aksa v. aksi, ,íks’ (= videre) szóval; s Bopp ugyanezekkel rokonítja a latin oculus, góth augó (német Auge), szláv oko szókat is.” (Kiem. K. S.) Egy megjegyzés a szanszkrit aksa, aksi szavakkal kapcsolatban: Erdővidéken még ma is azt mondják annak, aki nem lát meg valamit: – Nyisd ki a vaksit! A SZEM nevei közt volt az: OK, amely fényadó nyílást jelent, és amely több nyelvben ma is SZEM jelentésű. A SZEMét is kapcsolódik a SZEM, a látás fogalomköréhez, erről alább. A SZEM, az egyik legfontosabb érzékszerv, ezért elképzelhető, hogy az egynyelvűség idején vidékenként eltérően nevezték meg, de a megnevezések mindegyike a jellemzőket írta le. Később az utódnyelvek a saját hangzástörvényeik szerint módosították, köztük a finnek, lappok, észtek is, akik szintén az ősmag(yar)-nyelv utódnyelvei.  

SZEMAFOR – Mozgó karral vagy színes lámpákkal működő vasúti berendezés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A SZEMAFOR az SZ.M – M.SZ gyökből indul: SZeM – MeSZ. A SZEMAFOR – FORgalmi jelzőlámpa, SZEMmel érzékelhető SZÍNjelzést adó készülék. Viccesen mondhatjuk: akár mintha magyar rövidítés volna: szemed a forgalmon! Érdekességként a DEX (Román Nyelv Értelmező Szótára) a francia sémaphore-t adja forrásként. A SEM (szem) = jel, a megSZENthető jel. FOR = far, fényFORRás, azaz lámpa volna. De adhatják akármelyik nyelven, mert világos, hogy a látás szervének magyar nevéből a SZEMből indul még akkor is, ha a SEMN = jel volna a kezdőszótag jelentése. A SZÍNjelzés, a fényjel felfogására, látószervre, azaz SZEMre van szükség. Az M hangcsoport – EMA – jelen van az: ÍME, lÁM, ÁMUl, bÁMUl szavakban, amelyek a látáshoz, SZEMhez kötődnek. Bármely utódnyelv csak az ősi alapnyelv gyökeire építkezhet. Összegzésként: ősmag(yar)-nyelvi elemekből épülő kifejezés.  

SZEMESZTER – Egyetemi, főiskolai tanulmányi félév. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A SZEMESZTER ugyancsak az SZ.M – M.SZ gyökből indul: SZeM – MeSZ. A SZEMESZTER – félév, ez a hasonlat is az egy SZEM – félSZEM gondolatából ered. Épp, mint a szimmetria, amely a szemmérték szerinti arányos felezés megnevezése. Így örökölte meg a latin nyelv. A fél (szem – sem-, semi-) megjelölésére a szemeSZTer szóban, az SZT páros az oSZTást, kettéoSZTást jelenti. Az M hangcsoport – EME – mintegy bEMUtat: ÍME, lÁM egyik fél és másik fél (félszem itt, félszem ott) Az SZT hangcsoport – ESZTE – ilyen értelmű az ESZTEndő, kerESZTEz, válASZTÓ, OSZTOváta és más szavakban, amelyek az OSZTÁs, esetenként felezés gondolatát tartalmazzák.  Az SZ.T – T.SZ gyök: SZéT – TeSZ szintén: SZÉTválaszt és különTESZ: fele-fele. Mivel a latin az ősmag(yar)-nyelv utódnyelve, ez is egy örökség.  

SZEMÉT – Haszontalanná vált apróbb szilárd anyag. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZEMÉT SZ.M – M.SZ gyökből képzett szó: SZeM – MeSZ. A SZEMÉT a SZEMet bántó dolgok közé sorolható. Tisztességes, igényes emberi érzékkel, mindenkinek bántja a SZEMét a SZEMÉT. Az M hangcsoport – EMÉ – mintegy láttatja, bEMUtatja: ÍME, lÁM, nEM sérti a szEMÉt a szEMÉt? Az ÉT gyökszó mérgezést is jelent. Erdővidéken ha megÉTnek valakit, annyi mint megETetik vele a mérget: megÉTik. Ebből következik, hogy a szemÉT ÉTi, mérgezi környezetet, és megtöri a látvány szépségét. A szófordítás és e, é > a hangváltás nyomán maszat (szem-ét: szam-at – masz-at). Erre van a MASZATolás, elMESZelés szavak, bár ez utóbbi többértelmű – takarás stb. De az is igaz, hogy a SZEMÉT a szépet, kellemest takarja el, rútító utálatosságával. Ezt a másik szóalkotó, az M.T – T.M gyök: MéT – TéM mutatja, a TÉM (tem, töm), amely beTÖM, azaz eltakar, ugyanakkor TÖMörülés, zsúfoltság iszonyérzetét is kelti abban, akinek a SZEMÉT bántja a SZEMÉT. A CzF Szótár leírása: „Túl a Dunán töb., vidéken átvetve meszet, vastag hangon maszat, a székelyeknél moszat, Vasban néhutt maczat, moczat, mely egyszersmind általán mindennemü mocskot, piszkot jelent. Úgy látszik, ezek az eredeti alakok, mert alap fogalomban egyeznek velök a mocs mocsok, lat. mucus, ném. Schmutz, mennyiben t. i. a szemét mocskossá, piszkossá teszi az illető testet, vagy tért, honnan miszitmaszat am. mocsokpiszok, miszitelmaszatol mocskol, bezsiroz, beken valamit. Közvetőleg tehát rokonok vele a med, ned, máz, mint híg, folyékony, kenni való testek. Egyezik vele a tót szmety, és a német Miszt is.” Az itt idézett hanghiányos szlovák és német kifejezés a magyar nyelvből jutott oda. Az egyiknél mássalhangzó torlódás, a másiknál gyökfordítás és hangváltás nehezíti a felismerést.