SZELÍD

Ősmag(yar)-nyelv
SZELÍD – Akiben nincs semmi erőszakosság, vadság, durvaság. [MÉKSz szerint: ?] A SZELÍD szó elemzése csak alkotó hangjai kedvező tulajdonságainak ismeretében lehetséges. Az SZ hang kedvező tulajdonságainak oldalán látványként a szuszimuszi önfeledten játszó, majd elszenderedő kisgyerek, érzékileg a simogató a szellő, érzelmileg a jó szív, ízként, zamatként a szamóca stb. ad képet. Az E hang a lelki egyensúly hangja, az L a lengeség, a lágy dallam, az ÍD, id idom, idomulás. A d a kedvesség, dundi, édi stb. szavakban mutatja oldott hangulatú jó oldalát. Az ősmag(yar)-nyelvben a dili nem a mai bolondságot jelentette. A latin nyelvbe átment szó az akkori ősmag(yar)-nyelvi értelemét vitte, megőrizve azt a továbbiakban az utódnyelvben.  Latinul diligo – nagyra becsül, tisztel, szeret, értékel, díjaz és szerelem is. Németül lied (ejtsd: líd) – dal, lágy (lád) dallam. A dalnak lehetett az ősmag(yar)-nyelvben díl alakja is, mely aztán fordított alakban ment át némely utódnyelvbe (líd). Összegezve: a simogató szellővel szálló, idves, kedves, kellemes hangulatot keltő, ahhoz idomuló, elszenderítő lágy dallamhoz hasonlítható a szelídség fogalma.