SZÉKELY – Erdély délkeleti részében élő magyar népcsoport, illetve ehhez tartozó. [? török] A SZÉKELY népnév SZ.K – K.SZ gyökbővítmény: SZéK – KéSZ. A SZÉKELY megnevezés nem török eredetű, hanem ősnyelvi, ómagyar szó. E népnév – SZÉKELŐ, SZÉKEL, SZÉKELY – nem arra utal, hogy ez a nép csak úgy nyakába véve vándorló kedvét, kóricált volna a világban. Csak rendkívüli körülmények késztethették a helyük megváltoztatására, de ez csak új termőföld keresésben nyilvánult meg. A K hangcsoport – ÉKE – jelen van a jellemzők felsorolásában. A szÉKElyek ÉKEs rendben éltek, szÉKEknek nevezték közigazgatási területeiket. Sokáig nem tudott ÉKEt verni közéjük a külső irigység, mert kiválóan mŰKÖdött az életvitelÜKEt szabályozó kalÁKArendszer, az együttérzés, egymást segítés rendszere. A K.L – L.K gyök: KeL – LéK, a széKEL akaratos, nem ismer lehetetlent. Kemény élethez szokott, megharcolt azért, ami neki KELlett. Azt az ételt KÖLtötte el, amit ő KELtetett, nevelt, termesztett. Székelyföldön még ma is jár az a mondás: „Halász, vadász, madarász, üres tarisnyába’ kotorász.” A SZÉKELY nem vadászott, nem halászott, hanem állatokat nevelt, terményt termesztett és azt ette. A K.LY – LY.K gyök: KeLY – LYáK (ly > j), a széKELY csavaros eszű, JÁKos természetű, volt benne KAJlaság, neki is HAJlott (k > h) maga felé a keze, de ha megígért valamit, ahhoz tartotta magát. A mai SZÉKELY, SZÉKELYség csak árnyéka az ősinek, s ma már sokan lejáratják a SZÉKELY becsületet. A SZÉKELY nép az ősiségtől letelepedett, SZÉKes, állandó lakhellyel bíró, termelő, termesztő földművelő, állattartó életet folytatott. Amely részük Szicíliában* maradt, azok idővel ellatinosodtak. Csak a Kárpát medencében letelepedők őrizték meg ősi nyelvüket. Ez volt az ősnyelvet megőrző nép. Egyetlen vándorló nép sem őrizte meg nyelvét, mert törvényszerűen keveredett. Csak az, amely kezdettől SZÉKes, letelepedett LAKOS volt. Csak saját területén KÓSZÁLt, azzal tartotta fenn életét, amit ő KASZÁLt, amit ő SZÁKOLt, gyűjtött. SZéKeL – LaKoS – KóSZáL – KaSZáL – SZáKoL hangváz: SZ-K-L – L-K-S – K-SZ-L – K-SZ-L – SZ-K-L. A SZÉK a letelepedés eSZKöze, négylábú, a NÉGYes szám a munka száma. Ez a nép kemény munkához SZOKott nép volt, felelőtlenségből soha nem SZÖKött meg kötelezettségei elől. Dályai Bíró Lajos történész kutatásai arra engednek következtetni, hogy a Kárpát medencében lakó népek SZÉKELYek, dákok azonos nyelvet beszélő nép voltak. Komoly kutatást igényelne a mai Székelyföldtől Őrségig, Szatmár, Göcsej stb. vidékek SZÉKELY hagyatékai feltárása. A SZÉKELYek soha nem volt szolganép a magyar törzsek mellett, ahogyan a történetírók hamisítják, hanem az ősi föld, a SZÉK őrzője, az a nép, amely belakta a Kárpát medencét, és amely visszahívta Árpád népét, fogadta, és mindig váll-váll álltak mellettük, sőt ők kérték magukat a hadrendben az első sorokba. Idővel összevegyültek az Árpáddal érkezőkkel. Csak a jelenlegi őshelyen, a mai Székelyföldön maradtak meg egyetlen tömbben ősi jellegüket, jellemzőiket megőrizve. A SZÉKELY nép volt a SZÉKITA, SZKÍTA nép eredő SZÉKES anyatörzse. Nem Csaba vert hadainak maradványa voltak, hanem már a Vízözön után itt megtelepülő SZÉKITA, SZKÍTA nép. Minden elvándorolt, több hullámban visszatérő törzset testvérként fogadott. A CzF Szótár leírása: „A ,székely’ szó úgy tekinthető, mint igerészesülő t. i. székelő, aki székkel, állandó teleppel bir valamely helyütt, […] Ezen elemzést bizonyitja azon körülmény is, hogy a székelyeknél a megyék székeknek (mintegy telepeknek) hívatnak. ,Székelő’-ből hangváltozattal lett székeli, székely, mint seregelő-ből seregély, erdőelő-ből erdély; hüvelő-ből hüvely […] Arab nyelven szeken (szék, lakhely), szákin, székelő, vagyis lakó, lakos (incola), többese: szekene, székelők, lakók (Zenker Szótárában) mind hangokban, mind jelentésben közel járnak a székely szóhoz. […] Herodot szerént a persák a skythákat szákai vagy szákaj […] néven nevezték, amit átiratokban szákä alakban adnak vissza. Kézai Simonnál zakuli am. székelyek.” Kiem. K.S. Letelepedve élő, alkotó komoly közösség volt, oly belső társadalmi megszervezettségben, amely minta lehetne széles e világon. Mindig betartotta az uralkodójának, a magyar királynak tett ígéreteit, ameddig rendes életvitelét nem borították fel. Amíg a hatalom nem kotort bele belső életvitelükbe, addig nem létezett köztük elesett ember, mivel soraikban élt a rendkívül jól megszervezett egymást segítő kalákarendszer. A SZÉKELY hadak nem ismerték a vereséget. A SZÉKELY nem meghalni ment hadba, hanem győzni. Ennek ellenére tudta, hogy megtörténhet, mégis azért voltak oly bátrak, mert tudta minden egyes katonája, hogy ha meg is hal, családja soha nem marad támasz nélkül. A bátorság a családi kötődés mélyen ülő, mélyreható gyökereiből nyert erőt. A SZÉKELY nép fő törzse jelenlegi helyén élt az Árpád hadainak bejövetelekor. Árpád szövetséget kötött velük, és a magyar királyok tartották magukat ehhez a kötéshez. Ezért számított a SZÉKELY születésétől nemesnek. Nem kellett hozzá a magyar király jóváhagyása: „székelynek születni kell”. A SZÉKELYséget nem rángatták zsinóron a magyar királyok soha, hanem tisztelettel tárgyaltak velük mindig, ameddig a Dózsa György-félék le nem rontották a SZÉKELY becsületet. Nincs semmilyen okirat a SZÉKELYek egész népességének ide-oda telepítéséről. Kisebb csoportok lehettek telepítve, de nem az egész SZÉKELYség. Gondoljunk bele: milliós létszámú néptömeg költözik Biharból a mai Székelyföldre, hurcolja magával egész állatállományát 300-400 kilométeren át, és ezt bár egy – birtokháborításról szóló – korabeli okirat sem jelzi. Ez a költöztetés csak kitaláció. Árpáddal olyan szerződést kötöttek akkor, amelynek erős megalapozottságúnak kellett lennie, mivel egyetlen király sem vonta kétségbe Dózsa-féle gyilkos rendbontásig. Erről nem készültek szerződési okiratok, mert nem volt szükség, mivel az esküvéssel adott szó és vérrel pecsételt szerződés érvényessége fennállt. A becsülethez nem kell papír**, elég az adott szó. Dózsával*** jött az esküszegés, s ez okon a Zápolyák, Báthoryak kora után jött a fordulat a hatalom részéről, és tart mind a mai napig.
/*/ A dél-olasz TaORMInát (Katanzárót, Céfalut, Palermót stb.) valaha szikulok, azaz székelyek alapították, ahonnan végül kiszorították őket. TaORMIna, a székelyek által ORMÓs sziklákra épített város, egy nagy térség, Messina része. Erről így ír itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Messina : „Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. […] Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít.” Az ősi nyelven CANK, CAKK, KECC = vág. Helyenként még ma is használják a szót. A KASZA SZAKAszol, CANKol, CAKKol, KECCEnt.
/**/ Csak a huncut, ravasz, bizalmatlan egyházi uralom idején vált gyakorlattá a mindent papíron rögzítés. Egyébként ez a római uralom alatt kialakult bizalmatlanság átszűrődése volt a római egyházba, amely szintén megalkuvás nyomán vált államvallássá, feladva eredeti krisztusi tanításon alapuló elveit.
/***/ Dózsa nem székely-magyar nemzeti hős! Önfejű, durva, neveletlen nagyképűségével hatalmas, helyrehozhatatlan kárt tett a székely-magyar testvéri viszonyban. Elfogatása is nagyképű önteltségének volt az eredménye. Dózsából a kommunisták faragtak nemzeti hőst.