SZATÍRA – Társadalmi visszásságokat kigúnyoló irodalmi mű-(faj). (Irodalmi műben) ostorozó gúny. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nemzetközi: latin] A SZATÍRA szót a latin nyelv az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélő etruszkok, vagy a szicíliai siculusok nyelvéből örökölte meg.
Ha a görögből eredeztetnénk, ugyanaz a kezdet: az ősmag(yar)-nyelv, amelyből az ógörög nyelv kialakult. Az S.T – T.S vagy az SZ.T – T.SZ teremtőgyököt kell alapul venni. A SZATÍRA: szövegrajz valakiről. A SAT, SÁT, SÖT, SUT gyökök a SATíroz, SÖTét, SUTa szavakban a valóságtól eltérő, árnyalt leÍRÁst, alakábrázolást adnak. A hangszegény latin nyelvnek nincs S hangja, ezért lett a SAT gyökből SZAT. A SÖTétített jellem leIRÁs a SATIROzott (elmosódott fekete-szürke) rajzzal azonos, nem ad igazi valóságképet, elSÖTétít, torzít bizonyos tulajdonságokat.