Ősmag(yar)-nyelv
SZÁRNY – Állatnak, képzeletbeli lénynek repülésre való testrésze. [MÉKSz szerint ? török] A szárny, melynek segítségével száll a madár. Viszont a szárny erejét jelentő r-t az ny enyhíti, fellazítja, kiterjedő ernyővé teszi, mely védelmet is nyújt, például a kicsiny fiókáknak.
A szárnyban levő ár gyök a levegőt jelenti: ár, áer, madár. A madár címszónál erről bővebben. A szárny a testből kiálló rész, egy szár. A szár lehet merev. Az ny hang, az rny páros megtöri ezt a merevséget, sőt cikornyás alakot is adhat. A szárny képes ernyedésre is. A szárny seperi az áert, így repes a madár az áerben. Ebből a seperő – repeső szóalakból alakultak ki a pesőre torzói, s melyek madár jelentésűek (paxaro, pasăre stb.). A szárny ernyőként árnyat tart. Ilyen épület a szárnyék, mely az állatokat védi az esőtől, tűző naptól. Ezt a magyarázatot kérnénk a török nyelveken, s akkor elfogadjuk a török nyelvi eredetet, különben maradunk az ősmag(yar)-nyelvi eredet mellett.