SZÁRMA – Töltött káposzta. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: török] A SZÁRMA SZ.R – R.SZ gyökből képzett szó: SZáR – RéSZ. Ez alakban így lehet török szó is. A magyar alföldön használják a SZÁRMA megnevezést, de nem török eredetű, hanem még az ősnyelvből, ómagyarból maradt fenn.
A török és más nyelvek szintén az ősnyelvből örökölték meg, de nem tudnak magyarázatot adni a szó kialakulására. A SZÁRMA név a MÉSZÁROS szóhoz kötődik: MÉSZÁR – SZÁRMÉ. A MÉSZ gyök mélyhangú változata – MASZ – a gyúrhatóságot is jelenti (massza). Az RM hangcsoport – ÁRMA – jelen van a gyúrást jelentő gyURMA, fORMÁl szavakban, amelyek a darált húsból és adalékokból összegyúrt, káposztalevélbe töltött, hengeresre fORMÁlt töltelék kialakításának műveletei. Az utódnyelvek némelyikében, így a török, szerb, román és más nyelvekben, szintén a MÉSZÁR megfordított alakja, a MÉSZÁR – SZÁRMÉ, SZÁRMA adja a darált húsból készült, levélbe csavart töltelék: SARMAle, САРМАле nevet. A SZáRMa – MéSZáRos hangváz: SZ-R-M – M-SZ-R-s. Az RM – MR kapcsolat: A száRMa belső töltelékét káposztalevél háMRa (hám = takaró) rakják, belecsavarják, s úgy helyezik az edénybe. Erdélyben némely helyeken TAKARTnak is nevezik. A SZÁRMA oly régi, mint a MÉSZÁROS megnevezés, azt pedig tudni kell, hogy az első MÉSZÁROS Noé volt, aki még az egynyelvűség idején élt, és az akkor létező egyetlen ősnyelvet beszélte, amely az ómagyar. Erre bizonyíték az összes ősi név, amely a Bibliában található, mert mindannyi csak a mai magyar nyelven fejthető meg. A magyar nyelv nem az úgynevezett honfoglalás után keletkezett. Nemcsak Berzsenyi szerint: „[…] a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja; mert nyilván tapasztalóm azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegeneknek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbül lehet származtatni, […]” Az, hogy a SZÁRMA, a töltött káposzta magyar konyhából kimaradt és csak körülbelül két évszázada jött vissza, nem jelenti azt, hogy az ősnyelv, az ómagyar nyelv beszélői nem ismerték, nem készítették, nem főzték. Olyan ez, mint a magyar konyha esete a paprikával, pityókával, kukoricával. Egy ideig kiesett, aztán amikor visszatért, elfoglalta az ősi időkben már meglévő fő helyét. A káposzta minden időben a magyar nyelvűek fő eledelei közé volt sorolható. Nem a törökök tanították meg a magyar nyelvűeket főzni, nem török mintára épül a magyar konyha.