SZAR – Ürülék, széklet. Nagyon rossz, gyalázatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A SZAR szó az SZ.R – R.SZ gyök: SZaR – RoSZ. A szó SZORzati jelentésű. Naponta ismétlődő, akár többSZÖR is. TöbbSZÖR, több SZAR. A nagyon sokra mondják: mint SZAR a harctéren. Másik névadó jellemzője kezdetben: elSZÓRt, SZERteszét hullatott. A SZAR, a bevitt tápláléknak az a használhatatlan ROSSZ. RÉSZe, maradványa, amelyből az emésztésben közreműködő belső SZERvek az emésztési soron kiSZŰRték a tápanyagot. Az ember jó közérzetét befolyásoló, ahogyan az emésztése működik. Akkor EGÉSZséges, ha minden jól megy. Különben, csak RÉSZben az. Ha SZORulás van bent, ROSSZ érzés. Ebből eredően – hasonlatként – bármely SZORult helyzet, viszonyulás, viselkedés, eredmény stb. jelzője is: SZAR helyzet, eredmény, viselkedés, viszonyulás, időjárás, nap, év, évszak stb. De ehhez hasonlítjuk mindazt, ami hasznavehetetlen, hitvány eldobandó. A CzF Szótár említ néhány idegen nyelvi alakot: „Rokon hozzá a magyar sár (mongolul: sibar), mely némely ragozásokban megrövidűl, pl. sarat, sarak, és az evvel egy értelmü tájdivatos csér, továbbá a csagataj csar (sár, piszok), a görög saron v. saroV (am. söpredék), skwria (salak), persa szargin (stercus, fimus), orosz szor, tót szerem, szracska, szanszkrit szardh (pedere), szarasz (lacus), latin stertus, és cerda.” Ezek mind egy tőről fakadtak, az ősnyelvből, de csak magyarul értelmezhetőek.