Nagyon régi ősmag(yar)-nyelvi szavak
SZAPUL – Szennyes fehérneműt meleg lúgos vízben áztatva tisztít. [A MÉKSz szerint: ? török] A mosás kemény, asszonypróbáló munka volt. A lúgos áztatással szaporábban, gyorsabban ment, mivel feloldotta a szennyet. Végül a patakon sulykolták ki a ruhából a szennyel együtt a lúgot. Sulykoláskor szapora ütéseket mértek a nedves ruhára, sz/iparkodni kellett, hogy a munkának legyen szaporája. A lányok, asszonyok versenyre is keltek: ki ügyesebb, ki szapulja szaporábban a sulykolóval a vizes ruhát. A munka eredményessé tételét nagyban segítette, szaporábbá tette a lúgból, zsiradékból főzött szappan használata. A szapuló szavunkban a szap szorzati gyök (sz/ap/or/a) a felfokozott hatékonyságra utal. Az u, mint legalacsonyabb fekvésű hang a bemerítést (úszik, und, búvár Kund) jelzi a szapulóba, azaz a szappanos lébe. A szapul, ige, a szapuló, főnév. Ez utóbbi a műveletet, de az azt végzőt is jelöli. Összetett szó, melybe minden beleértendő. Mivel a magyar nyelv nem csak nyelvtani, hanem nyelv bonctani szempontok szerint elemezendő, így bátran állítom, hogy mind az öblít, mind a szapuló szó, az utódnyelvekben felvett alakja alapján is ítélhető úgy, hogy a szapu- a szappant, a -ló a mosólé-t, a vizet is jelenthette. A román spală – mos jelentésű szóban a spa a szappanra utal. A lă viszont a lére. Ebből látható, hogy a román nyelv nem a latin forrásból vette a mosás megnevezését, mivel a román nyelvben összevontan egyetlen kifejezésben jelenik meg a szappan és a lé, és ez a szapulóra hasonlít. A spală esetében, ha beillesztünk egy a hangot s/a/pală, a szapuló torzóját kapjuk. A többi latinutód nyelv a mosás műveletét külön írja le, melyre szintén a lé gyököt, a lev-et használja: ol. lavaggio, spa. lavado, fra. lavage, por. lavagem. A román nyelvnek nincs más szava a mosásra, tehát ez az ősmag(yar)-nyelvi szapuló szó ment át, még a valachusok római fogságba esése előtt Ázsiában élő őseik nyelvébe. Erőteljes bizonyíték erre még a francia lavabou – mosdó is, mely szóban a lav – mos (lében, vízben), ab – kerek. Latinul lavabo az ősmag(yar)-nyelvből. A vizes tál, léöb, levab az átmenet pillanatában merevedett, fagyott be, és végképp megőrizte addigi alakját. Ha boncoljuk, fordítanunk kell a gyöksorrendet: lavabou – ablav. Ez ugyanaz: öb-lé. A mos ősmag(yar)-nyelvi alakja lehetett öbléz, öblíz, benne az edény és a lé, víz egyetlen szóban. Ily értelemben jutott a latinba, onnan a fióknyelveibe, és ott maradt fordított gyökű „beszáradt” alakban a mai napig. Ezt őrzi az olasz nyelv az abluente – mosó, abluzione – lemosás szavakban. Azonban ezek csak magyarul bonthatóak, magyarázhatóak. Vagyis alkotó hangjaik titkaikat csak a titkokat megmagyarázó nyelven, magyarul a magyar nyelvet értőknek árulják el.