Nagyon régi ősmag(yar)-nyelvi szavak
SZAPPAN – Zsiradékból főzött, szilárd halmazállapotú tisztítószer. [A MÉKSz szerint: szláv < … germán]. A szappan, a szap gyöke a szapora szó alapja. Jelentése: gyorsan, eredményesen, sűrűn ismétlődő, és köze van a szorzással szaporítás (sz/ap/or) fogalmához, de a > e hangváltással – szep – az elválasztáshoz is, pl. a szenny elválasztása (szeparál, magyar gyök) a szövettől. A szappan, az ap gyök révén jelzi a vízzel való kapcsolatot, de azt is, hogy a vízzel együtt képes (pes – sep, seprűz) a rátapadt szennyet szaporán eltávolítani. A szapora szóban is jelen van az ap gyök, mely utal a szorzati gyorskapcsolatra, de a vízzel való hasonlatként a bőségre is – sok víz. Hogy milyen régi a szappan, abból is látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt, tehát azoknak kialakulása előtt már régen gyakorlat volt a szappanfőzés, mivel a gyök kezdettől beépült az ősmag(yar)-nyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe. A szappanra a latin nyelvek a magyar szap gyökszó torzóit használják: olasz sapone, spanyol jabon, francia savon, portugál sabao, de sorolhatnánk tovább is. Néhányat kiragadva: afrikaans seep, albán, bolgár, szerb, horvát sapun, angol soap, baszk xaboia, latin sapo, szuahéli sabuni, thai sbü, japán sekken, koreai binu (sa/binu, leharapott szóvég jelenség), maláj, indonéz sabun, vietnámi xà phòng, walesi sebon és mások. Érdekességként, a szláv nyelvek közül a cseh, szlovák, lengyel mydlo, szlovén milo, a szenny fellazítását jelentő málló szóból vették a szappan nevét, tehát az ősmag(yar)-nyelven ez a név is használatban volt. A CzF Szótár is felsorol néhány példát: „számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül sapwn, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.” És gondolják el: a MÉKSz szerint ezek mindannyian a még nem létező germánoktól, szlávoktól – Glatz után szabadon – lopkodták össze a szappant.