SZAPORA – Sok utódot a világra hozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A SZAPORA SZAP gyöke sűrű, sokká váló. A SZAPORA az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. A SZAPORA szorzati jelentésű: SZapORa. A SZA gyök gyorsaság, zökkenőmentesség, mint a SZAlad, csuSZAmlik. Gyökfordításnál az ellenértelmet világítja meg: PASZ-szív. De lehet SZAPORÁn kaPASZkodó és SZAPORÁn termő, mint a PASZuly. A szóban a POR gyök jelenléte a PORszerű sokSZORozódást jelzi, akár a gyaRAPodik esetében is, amely régies alakban gyaPORodik. A nagyon finom szemcséjű POR és víz: AP (ősi) keveredéséből lesz az ISZAP, amely szintén SZAPORA, főleg a TISZA folyóban, ahol PASZ-szívan béleli a folyóágyat. A P hangcsoport – APO – ezt jelenti a szAPOrodik, gyarAPOdik, gyAPOrodik, zÁPOr – szAPOra eső – szavakban, amelyek a felaprózódással, parányisággal, és bőséges sokasodással kapcsolatosak. A ZÁPOR szóban benne van a víz – AP –, de a POR is sűrűségi hasonlatként, de amelyet a ZÁPOReső szét is ver. Ha valaki túl gyorsan SORjázza beszédét: csak úgy ZÁPORoznak a szavai, azaz SZAPORÁn szól. Az SZ-P-R váz átforgatva RePeSZ-tett: apró darabokra hulló. SZeReP: aprólékos gondossággal kidolgozott színielőadás része. PeReSZ: az ősmag(yar)-nyelvben jelentése: széttör, PoR leSZ. Ez volt Belsazár babiloni király palotájának falára írt szöveg egyik szava. A CzF Szótár leírása: „Gyöke szap mint sürüséget jelentő, egyezik a gyapor, gyapju, gyapott, továbbá a csepü, cseplesz, gyepü szók gyap, csep, gyep gyökeivel.” Nincs e szóban egy fia szláv nyelvi elem se, magyar elejétől végéig, mivel magyar nyelven bontva minden vetülete, értelmi kapcsolata felszínre hozható.
SZAPPAN – Zsiradékból főzött, szilárd halmazállapotú tisztítószer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < … germán] A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. A SZAPPAN is az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. Jelentése: gyorsan, eredményesen, sűrűn ismétlődő, és köze van a SZORzással SZAPorítás, SZapORítás fogalmához, de A > E hangváltással – SZEP – az elválasztáshoz is, pl. a SZEnny elválasztása (szeparál, magyar gyök) a SZÖvettől. A P hangcsoport – APA, APPA – jelzi a vízzel, APpal való kAPcsolatot, de azt is, hogy a víztől pÉPEssé váló szAPPAn kÉPES (pes – sep, seprűz) a rátAPAdt SZEnnyet szAPOrán, szÉPEn elsEPErni, eltávolítani. A jó minőségű iSZAP is képes SZAPorán, SZAPPANszerűen eltávolítani a szennyet a kézről. A hamuiSZAPból főzik a lúgot, amely a SZAPPANhoz szükséges. A szAPOra szóban is jelen van az AP gyök, amely utal a SZORzati gyorskAPcsolatra, de a vízzel való hasonlatként a bőségre is – sok víz. Ami PANg, az megtelepedik egy területen, uralja azt, véghezviszi küldetését. A szapPAN ezt teszi a szennyel. A széPEN kimosott vászon tiszta, akár a NAP fénye. Hogy milyen régi a SZAPPAN, abból is látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt, tehát azoknak kialakulása előtt már régen gyakorlat volt a SZAPPANfőzés, mivel a gyök kezdettől beépült az ősmag(yar)-nyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe. A latin nyelvek a magyar SZAP gyökszó módosult szóalakjait használják: latin SAPonem, galíciai XABón, katalán SABó, olasz SAPone, spanyol JABon, francia SAVon, portugál SABao, de sorolhatnánk tovább is. Néhányat kiragadva: afrikaans seep, albán, bolgár, szerb, horvát sapun, angol soap, baszk xaboia, latin sapo, szuahéli sabuni, thai sbü, japán sekken, koreai binu (sa/binu, leharapott szóvég jelenség), maláj, indonéz sabun, vietnámi xà phòng, walesi sebon és mások. Érdekességként, a szláv nyelvek közül a cseh, szlovák, lengyel mydlo, szlovén milo, a szenny fellazítását jelentő MÁLLÓ szóból vették a szappan nevét, tehát az ősmag(yar)-nyelven ez a név is használatban volt. A CzF Szótár is felsorol néhány példát: „[…] számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül sapwn, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.” A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredés bizonyítéka.
SZAPUL – Szennyes fehérneműt meleg lúgos vízben áztatva tisztít. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? török] A SZAPUL szintén az SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. A mosás kemény, asszonypróbáló munka volt. A LÚgos áztatással SZAPorábban, gyorsabban ment, mivel felOLdotta (ul) a szennyet. Végül a patakon sULYkolták ki a ruhából a szennyel együtt a LÚgot. A P hangcsoport – APU – mutatja a szAPUlás jellemzőit.
Sulykoláskor szAPOra ütéseket mértek a nedves ruhára, IPArkodni kellett, hogy a munkának legyen szAPOrája. A lányok, asszonyok versenyre is keltek: ki ügyesebb, ki szAPUlja szAPOrábban a sulykolóval a vizes ruhát. A munka eredményessé tételét nagyban segítette, SZAPorábbá tette a LÚgból, zsiradékból főzött SZAPpan használata. Amit kiSZAPULtak az SZÉP, SZEPlőtlen, PISZok nélküli, tiszta lett (szép – szíp – pisz). A SZAPULÓ szavunkban a SZAP szorzati gyök (sz/ap/or/a) a felfokozott hatékonyságra utal. Az U, mint legalacsonyabb fekvésű hang a bemerítést (úszik, und, búvár Kund) jelzi a szapuLÓba, azaz a szappanos LÉbe. A SZAPUL, ige, a SZAPULÓ, főnév. Ez utóbbi a műveletet, de az azt végzőt is jelöli. Összetett szó, amelybe minden beleértendő. Mivel a magyar nyelv nem csak nyelvtani, hanem nyelv bonctani szempontok szerint elemezendő, így bátran állítom, hogy mind az öblít, mind a szapuló szó, az utódnyelvekben felvett alakja alapján is ítélhető úgy, hogy a szapu- a szappant, a -ló a mosólé-t, a vizet is jelenthette. A román spală – mos jelentésű szóban a spa a szappanra utal. A lă viszont a lére. Ám csak magyarul mutatja ezt az értelmet. Ebből látható, hogy a román nyelv nem a latin forrásból vette a mosás megnevezését, mivel a román nyelvben összevontan egyetlen kifejezésben jelenik meg a szappan és a lé, és ez a SZAPULÓra hasonlít. A SPALĂ esetében, ha beillesztünk egy a hangot SaPALĂ, a szapuló torzóját kapjuk. A román nyelvnek nincs más szava a mosásra, tehát ez az ősmag(yar)-nyelvi SZAPULÓ szó vagy még a valachusok római fogságba esése előtt Ázsiában élő őseik nyelvéből van, vagy kun örökség, ami nem volna meglepő. A többi latinutód nyelv a mosás műveletét külön írja le, amelyre szintén a lé gyököt, a lev-et használja: ol. lavaggio, spa. lavado, fra. lavage, por. lavagem. Erőteljes bizonyíték erre még a francia lavabou – mosdó is, amely szóban a lav – mos (lében, vízben), ab – kerek. Latinul lavabo az ősmag(yar)-nyelvből. A vizes tál, léöb, levab az átmenet pillanatában merevedett, fagyott be, és végképp megőrizte addigi alakját. Ha boncoljuk, fordítanunk kell a gyöksorrendet: lavabou – ablav. Ez ugyanaz: öb-lé. A mos ősmag(yar)-nyelvi alakja lehetett öbléz, öblíz, benne az edény és a lé, víz egyetlen szóban. Ily értelemben jutott a latinba, onnan a fióknyelveibe, és ott maradt fordított gyökű „beszáradt” alakban a mai napig. Ezt őrzi az olasz nyelv az abluente – mosó, abluzione – lemosás szavakban. Azonban ezek csak magyarul bonthatóak, magyarázhatóak. Vagyis alkotó hangjaik titkaikat csak magyarul a magyar nyelvet értőknek árulják el.