SZÁM – Megszámlált egységekből álló mennyiség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] A SZÁM az SZ.M – M.SZ gyök: SZáM – MaSZ. A SZÁM egyik legeredetibb ősnyelvi szó. Az SZ hang a kiterjedés hangja, a mérhetetlen hoSSZúságú sor a végtelen meSSZeség felé. Az ÁM, sokasodás jelentésű oly személyek neveiben, akiket a megszÁMlálhatatlan utódaikkal hoz kapcsolatba a Biblia: ÁdÁM, ÁbrahÁM. Ezek az ősnyelven kaptak nevet, mivel azt a nyelvet beszélték. A SZÁMsor, a SUMma a SEMmivel kezdődik. Ez a NULla, amely NÉLkülözi az EGYet – NÁLA SEMmi nincs, EGY SZEM se. A visszaSZÁMlálásnál: SZÁM NÉLküli ZÁRÓ állapot. A ZÉRÓ, az alapot is NÉLkülöző NULLA, az ŰR, a SEMMIség, a teljes ÜResség. A SÉRÓ a megSZÁMlálhatatlan sokaság, a ZÉRÓ a SEMmi, a SZÁMok, a SUMma teljes hiánya. Ehhez hasonló a fekete vakság, amely színNÉLküliség, a színek teljes hiánya, vagy a végtelen csend, amely teljes hangNÉLküli állapot. A SZÁM maga a SZEMély. Egy SZEM ember, aki egyes SZÁM első SZEMélyben kezdő MAGva (mag = szem), SZEMe egy belőle sarjadó SZEMélyekből álló, hoSSZú SZÁMsornak, amely megSZÁMlálhatatlan MASZ-szív TÖMeggé dagad. A MASZ (szám – masz), mint fordított gyök, szÁMosodó tÖMeget jelentett az ősnyelvben. A mai magyar nyelvben – MASZ-szív, MASZ-sza – jövevényszóként említik, holott tősgyökeres magyar gyökszóra épül. Tehát, ha az ősnyelvben létezett, bár kiesett az idők folyamán, a mai magyar nyelvbe visszahozható és teljes értékű szóként használható. A magyar nyelv nem a török nyelvekből kölcsönözte a SZÁM szót, hanem egyenes ágon örökölte a magyarázhatósággal együtt. A török nyelvek is csak örökösei a kifejezésnek, de nem tudnak a fentihez hasonló átfogó magyarázattal szolgálni róla, mert erre csak a nyelvi titkok magyarázó nyelve képes. Egy adalék: KISS DÉNES így ír a SZÁMról: „Külön előadást kellene tartani a szám szavunk jelentőségéről, mert a magyar azt is mondhatja, hogy számomra. Ami azt jelenti, hogy nekem vagy részemre. A szám én vagyok tehát, és hogyha leszámolnak, elszámolnak velem, akkor tudhatom, hogy nem számíthatok másra, nem vagyok számottevő, különösen, hogyha megsemmisítenek, mert a semmi is szám, vagy száműznek. Vagy a számkivetés. Ebből is van körülbelül negyven szavunk, ami a számnak nagyon különleges jelentése és hogyha már itt tartok, a számadó szavunk nem jelent mást, mint azt, amit mond, hogy számot ad. Átadja a számot. A számadó juhász a botra rótt számot, amit felébe elvágtak és amikor elszámolt ősszel a juhnyájjal, akkor így adott számot. Tehát ebből lett a számadó.” http://www.retorika.hu/beszed_magyarnyelvrol .
Az akadémiai nyelvészet fekete vakságban, végtelen süket csendben szenved a magyar nyelv szavai eredetének megállapításánál