SZAKRAMENTUM – Szentség. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. latin] A SZAKRAMENTUM így ez alakban nem magyaros hangzású, ám ez is az SZ.K – K.SZ gyök bővítménye: SZaK – KaSZ. Bizonyos értelemben SZAKaszolást, elválasztást, kiválasztást (szakít, szel), elkülönítést jelent, nem a szenny, hanem a SZENTség MINTÁja szerint. A KR hangcsoport – AKRA – elkülönítés, különállóság, különválás értelmet képvisel, amely taKaRtan belső érték tartalmát hordozza, és a szEKRÉny, szIKRA, IKRA, KRIstály, pOKRÓc szavakban ad párhuzamot. Mindannyi rejt, rejthet kiváló értéket, amely elkülönített minden mástól, és adott pillanatban feltárul a szemek előtt. A szóban levő AMEN az elfogadottságot jelenti. Erről bővebben az ámen címszónál. Az NT hangcsoport – ENTU – jelenthet olyan szENTÉleti mINTÁt, amely fONTOs INTŐ példaként adatott, és mENTEs minden szENNYTŐl*. A KRIstálygyémÁNT jó példa eme értékre. A SZAKRA, mint közönségestől elSZAKított, elkülönített szerRE való, azaz SZERtartáshoz tartozó tisztaság, szentség, érthető magyarul. Az is, hogy MENTes – régiesen minden szennytől MENT – következésképpen: elfogadott, vagyis ÁMEN és MENThető, mivel tiszta. A KR – RK kapcsolat: a szaKRamentum –, mint közönségestől elválasztott – párhuzama a báRKa, amely az új világra szánt életek szentségét őrizte meg. /*/ A SZENT > < SZENNY, két szögesen ellentétes, egymással szembenálló fogalom.