Nem finnugor SZAKAJTÓ – Kenyértészta kelesztésére való fületlen kosár. [MÉKSZ: szak, rész < finnugor] A SZAKAJTÓ az SZ.K – K.SZ gyök bővítménye: SZaK – KaSZ. A KASZa is SZAKít, SZAKajt. A SZAKajtónak „nevében az íze.” Az a kosár, amibe egy tiszta takaróruhát tesznek, és a kiSZAKAJSZTott kenyérnyi nagyságú tésztát beleteszik. Jó példa e szó az I > AJ váltásra, amely az angol nyelvben honosodott meg a leválás után. Hasonló a kIált > kAJánt és mások. A K hangcsoport – AKA – a szAKÍt, szÁKOl, szAKAszol szavakban hasonló értelmet közvetít. A K.J – J.K gyök: KaJ – JuK, a kikerekítő, kiszaKAJtó KAJla mozdulat. A szaKAJtókosár akár egy JUK, (lyuk), amelybe süllyesztik a kenyértésztát. A JT hangcsoport – AJTÓ – a szakAJTÓba a kiszakAJTOtt tésztát EJTIk bele, s úgy viszik a sŰJTŐbe*, s majd a már begyÚJTOtt felhevített (hevíjtett) kemencébe rakják. A sÜJTŐnek van AJTAja is. A JT páros, mint J.T – T.J gyök: JuT – ToJ, a szakaJTóba gyűJTik a baromfiak JUTtatását a TOJást is. Jó gazdaságban minden este egy szakaJTó TOJás JUT a konyhára. A JT – TJ kapcsolat: a szakaJTók a kiszakaJTott tészta gyűJTői, onnan vezet úTJa a kemencébe.
/*/ A sütő erdővidéken sÜJTŐ. Az a lakóház melletti, különálló kis zárható építmény, amelyben legbelül, a hátsó felében áll a sütőkemence.