SZAFT, SZAFTOS

SZAFT, SZAFTOS – Húsétel zsíros, fűszeres leve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SZAFT SZ.F – F.SZ gyökbővítmény: SZaF – FaSZ (f > p: szap – pasz). A SZAFTos naFTás jelenség a kezdetek idején nem ételvonatkozású, hanem a nemiséghez, nemi kapcsolathoz, az élet továbbításához kötődő kísérőjelenségként a gyönyörérzet csúcsát, igazi ízét elősegítő felfokozó. A megteremtett emberpár – gyümölcsevő lévén – előbb ezzel találkozott, nem a főzéssel. (Az élet – étel párhuzamról az élet címszónál.) Így lett a finom mártásos ételeknél hasonlatként, párhuzamként alkalmazott jelző az életet megszépítő, ízessé tevő SZAFTosság*. A FANból (ágyékból) származó síkos NAFTA hasonlatként a kellemes, kencés, piperés síkosság megnevezője is lett. Később a kőolajnak is. A SZaft szó SZ hangja csúSZás, iSZamodás értelmét viszi a szóba. A SZAFT a húsételek mennyiségét felSZAPorító, ízét az ínyhez PASSZolóvá tevő fűszeres lé, amely élettanilag fontos serkentő elemeket tartalmaz. A SZAFT a húsétel legjava, amelyben annak minden fontos tápanyaga sűrítve van. Az iSZAP SZAPora sikamlós üledék, amely tartalmazza a folyó összes élettanilag fontos leülepedett elemeit. Ez az iSZAP éltette Egyiptom népét. De mindezek csak a nemi SZAFTosság párhuzamai. Az FT hangcsoport – AFT/O – a nAFTA szóban, mint olajos kellemesség, a kAFTÁn szóban a rangos előkelőség értelme van jelen. Tehát a szAFTOsság a kellemességek emelt szintje. Az FT páros, mint F.T – T.F gyök: FuT – TeF, a FÚTos szóban a nemi kapcsolat által kiváltott, az egész testet átFUTó rendkívül kellemes érzést jelenti. A TAFotaselyem, TAFotazsír vagy a mai modern TEFlon edény megnevezésekben a finom simuló, FelüleTet. A P.T – T.P (f > p) gyök: PáT – TáP. A SZAFT finomsága, TÁPértéke az ételekben. A nemiséggel, közösüléssel kapcsolatosak az SZ.F – F.SZ valamint az SZ.P – P.SZ gyökök. A nemiségben és a hozzákötődő jelenségekben, következményei leírásában fontos megjelenítő. A nemiségben játszott kellemes, serkentő szerepe is vitathatatlan: SZAFT, NAFTA, FÚTos (közösül). A következmény: SZAPorodás, a PASZita jelenség stb. E gyökök alkotó elemei átszövik a magyar nyelvet: feszít, feszül, fészkel, szül, készít, szaporodik, szappan, szapul, szép, szippant, puszi, iparkodó, paripa, táplál stb. Az élet több területén a SZAFtos,FASZa, iSZAMló kellemességet. Ételeknél a felSZAPorított tápláló értéket: SZAF – SZAP (f > p) SZAPora. A testi-nemi SZAPorító értelmet hordozó FESZesség által előidézett SZAFTosság, a csúcson kitörő nAFTa jelenségek már az ősnyelvben kialakultak a nemiség alapszavaiként. Az FT – TF értelmi kapcsolat: a szaFTos naFTa, a testet áTFogó kellemesség érzésének felfokozója Az írott történelem utolsó harmadában megjelenő német nyelv nem is szóalkotó, nem is közvetítő, csak beszáradt hangcsoportként örökölte, de alapvető mély értelmét nem ismeri, nem tudja elemezni, magyarázni. Ám lehet próbálkozni, sorolni a fentiek bőségéhez hasonló német névadó jellemzőket, szóalkotó elemeket… ha vannak! /*/ Az ősnyelvben nagyon sok nemi kötődésű szó volt. Ezek nagyobb része ma is jelen van a magyar nyelvben, de csak a mély elemzés hozza a felszínre ezt az értelmet. Az utódnyelvekben is jelen vannak, de azok nem tudják eredeti értelmét. Például az olasz nem tudja, hogy a LOMBO = ágyék annak LOMBOs szőrzetét jelentette. Vagy az angol nem tudja, hogy őt nem szülték, hanem BORNyúzták, a német meg csak úgy kiBORult – geBORen.
Nem szeretnék tiszteletlen lenni a nőkhöz, illetlen szavakat használva. A fenti szöveget reggel tettem fel és nem volt időm magyarázatot fűzni hozzá. A szülés eseményének ősi megnevezéseinél nem tettek különbséget – ember vagy állat közt. Amint kezdetben a nőstény a nőt is jelentette, így szüléskor az anyatestből kiboruló újszülöttre is alkalmazták a kiborul, kibornyul szavakat, amely később az utódnyelvekben szülést jelentett, jelent.