SZABADSÁG

SZABADSÁG – Másokra nem káros, tevékenységében, magatartásában, jogaiban nem korlátozott. [MÉKSz: szláv] A szabad: kiszabott adomány, az ami számomra megengedett a saját körömön belül. A szabadság fogalma magában rejti a korlátokat is. A szabadság szó úgy lesz érthető, ha elemeire bontjuk. A szab, ab értelmi körből indulhatunk ki: ab, ábra, kép, ember. Tehát emberre szabott állapot. Sokan vagyunk, és mindannyian jogot tartunk a szabadságra. Adatik egy elméleti terület, melyből kikerekíthetem, szabhatom a magamét. Ám nem szabhatom úgy, ahogyan én akarom! Csak úgy, hogy mások körvonalait ne sértsem. Tehát kezemben a posztó és az olló, de úgy kell szabnom, hogy a sok „szabás” ne okozzon egymás „mintáiba” való belekaszabolást. Vagyis a szabadság mindenkire vonatkozó részét szabályozni kell. Ne sértsük meg egy­más abjait, ábráit, azaz köreit. A kör egy szabályos téridom, törvényei vannak (ö). Körvonala és benti oszthatósága mértani törvények által szabályozottak. Nem szabdalhatunk bele egymás köreibe. Valahogy így érthető a szabadság. Nem a liberálisok szabaccság mocsara, a pocsolya, benne minden er­kölcsi mocsok, dancs, ocsú, ocsmányság, acsarkodás­, csalás és erköl­csi csőd. A szabadság ősmag(yar)-nyelvi szó.