SUTA – Balkezes. [A MÉKSZ szerint: szláv] A fogyatékos jelenségek egyik megjelenítője az S hang (sánta, süket, selyp stb.). Ilyen a szarv nélküli kérődző: őzSUTA, SUTA ökör stb. A balkezességet, ballábasságot is SUTAságnak tudták be.
A SU az alSÓ szintet, a TA a TApogatózó, TÉTOva jelenséget viszi a szóba. A SUTA az S.T – T.S gyök bővítménye: SuT – TuS. A valóban SUTA, SETE ESETlenségével TUSAkodik. Más kifejezések is tartalmazzák. A SÉTA nem céltudatos járás, a SÁTÉ nem jó takarmány. A SETTEnkedő, nem jóban jár, a roSTA, roSOTA kiválasztja az ocsút. A SUTTOgó nem nyíltan beszél, és elTUSSOl valamit. És talán még volna más példa is rá. Ez a hiedelem azért még nem jelenti a balkezes, ballábas ember értéktelenségét. A Real Madrid nagy öregje Di Stefano írta a ballábas, balkezes Puskásról: „Egyébként „suta” volt, ördögien suta. Úgy ahogy erre senki nem képes. Volt valami varázslat a bal lábában arra, hogy a labdát távcsöves precizitással negyven méterre is továbbítsa, száguldásában megállítsa, megszelídítse…. Én játszottam Puskással, és a barátja vagyok!” Tehát a jobbkezességhez szokott világban lehet SUTÁnak tűnő a balkezes, ballábas, de ez nem jelent ügyetlenséget. A szláv nyelveken nem magyarázható meg a SUTA szó jelentése.