SUSZTER – Cipész. [A MÉKSZ szerint: német] A SUSZTER így nem magyar kifejezés, de az ősmag(yar)-nyelv elemeiből és annak törvényei alapján képzett szó. A lábbelivel kapcsolatos kifejezés a csoszogás, amikor cipőjét csúsztatva (susztat) csoszog, mint Csoszogi, az öreg SUSZTER (csuszter).
Az S hang a súly, süllyedés, sár stb. szavakban az alsó szintet vagy azt megközelítő jelenséget leíró, de SUsogó hangutánzó is. Az U hang a legalacsonyabb szintű önhangzó, az SZ hang, sziszegő, csusszanó hangutánzó. Vagyis e szó is ősmag(yar)-nyelvi gyökkel bír, mert mondhatták régen az egynyelvűség idején, akár viccesen is a cipőnek CSOSZOGÓ és úgy került az utódnyelvekbe: német schuh, angol shoe, dán sko, francia chaussures, holland schoen, norvég skoen, orosz csisztka alakban. A cipőnek sokféle neve volt még a csoszogó mellett: TOPPANÓ (szlovák topánka) TOPPANTÓ (román pantof – tofpan – to/panto/f), BOTLÓ (cseh bota, lengyel but, litván batas). A TIPEGŐ, CIPELLŐ oly régi kifejezés, hogy erről kapta nevét a még az ősmag(yar)-nyelvű Cippóra is, a bibliai Mózes felesége. Ő tipegő, cipellős széplány volt és a csipogó madárhoz is hasonlították. A CIPELLŐ nevet a szerb-horvát cipela is őrzi. A SU gyök kapcsán szóba jöhet még a SUhan, Surran (surranó). Csak feltételezni lehet, hogyan módosult az illető nyelv hangzástörvényei szerint később a szó. Például a román PANTOf esetében, ha elé teszem a TO ősgyököt, akkor szinte jól is hangzik TO-PANTO/f, azaz toppantó. Az sem vitatható, hogy a CSOSZ, TOP hangutánzók. A TIPegő, CIPellő TIP, CIP gyöke inkább nőies járási jellemző lenne. Ami még találó: ahogyan a nadrág utódnyelvi alakja, a pantalon a pánttal rögzített nadrágot jelenti, ez a cipó esetében sem kizárt. Így a román PANTof is lehet a PÁNTos cipő módosult alakja.