SUSZTER – Cipész. [MÉK: német] A SUSZTER így nem magyar kifejezés, de az ősnyelv elemeiből és annak törvényei alapján képzett szó. A CS.SZ – SZ.CS gyök: CSuSZ – SZuCS találóbb. A lábbelivel kapcsolatos kifejezés a CSOSZogás, amikor cipőjét CSÚSZtatva, SUSZtatva SOSZog, CSOSZog, mint Csoszogi, az öreg SUSZTER (csuszter). A CSOSZ, TOP hangutánzók: CSOSZog, TOPpant, DOBbant. A fordított SZUCS gyökről: a bőrnemű alapanyagból dolgozó szabó-varró szakmák gyűjtőneve SZŰCS vagy SZŐCS volt, így a SZÜCSter név is létezhetett az ősiségben. Az S hang a súly, süllyedés, sár és más szavakban az alsó szintet vagy azt megközelítő jelenséget leíró, de SUsogó hangutánzó is. Az U hang a legalacsonyabb szintű hangzó, az SZ hang, sziszegő, csusszanó hangutánzó. Vagyis e szó is ősnyelvi gyökkel bír, mert lehetett régen az egynyelvűség idején, a cipőnek – több más neve mellett – CSOSZOGÓ neve is. Az utódnyelvekben: német schuh, angol shoe, dán sko, francia chaussures, holland schoen, norvég skoen, orosz csisztka alakban van jelen. A SU gyök kapcsán szóba jöhet még a SUhan, SUrran. Ismerős a SUrranó megnevezés. Az SZT hangcsoport – USZTE – jelen van az ÚSZTAt, csÚSZTAt, kÚSZTAt, csESZTEt, csOSZTAt szavakban is hasonló értelemmel. A szóvégi T.R – R.T gyök: TeR – ReT. Az ősnyelven a munka, dolog fogalmának megjelenítésére volt még a TÖRődni kifejezés. A munka a családdal, annak jólétével TÖRődést jelentette, de a munkában TÖRődő testet is (Arany J.: Családi kör: „eltörődött testét…”). A TER gyök jelenléte a suszTER, mesTER, erszTERgályos, gáTER (gatter), TERmel, TERmeszt, de még a faTER (vater = apa) szóban is TÖRődés, mint munkavégzés, vagy gondoskodás értelemmel van jelen. E gyökből módosult az orosz, román TRUda*. A TöRőDő – TRuDa hangváz: T-R-D – T-R-D. A lábbelik nevei különböző nyelveken: A TOPPANÓ, szlovák topánka, TOPPANTÓ, román pantof – tofpan – to/panto/f, opinca, ez utóbbi = bocskor. A BOTLÓ, cseh bota, lengyel but, litván batas. A TIPegő, CIPellő TIP, CIP gyöke inkább nőies járási jellemző, amely oly régi kifejezés, hogy az ősiségben a midiánita** lány, CIPpóra (később Mózes felesége) névadó jellemzője volt – a CSIPogó, CIRipelő mellett – TIPegő, CIPellős SZÉPlány. A CIPELLŐ nevet a szerb-horvát cipela is őrzi. Csak feltételezni lehet, hogyan módosult a szót megöröklő nyelvek hangzástörvényei, hangtani szabályai szerint később. Például a román pantof = cipő esetében, ha elé teszem a TO ősgyököt, akkor szinte jól is hangzik TO-PANTO-f (toppantó). Ami még találó: ahogyan a nadrág utódnyelvi alakja, a pantalon a pánttal rögzített nadrágot jelenti, ez a cipő esetében sem kizárt. Így a román PANTof is lehet a PÁNTos cipő módosult alakja. Ez azt jelenti, hogy a nyelvek szétválása előtt már volt PÁNTOS CIPŐ. Ez utóbbira a fent említett midián CIPPÓra név is bizonyíték. Az SZT – TSZ kapcsolat: a suSZTer megnevezés –, aki csoszogó, csoSZTatók kéSZíTője – látvány és hangutánzó: láTSZik és hallaTSZik, azaz kép és hang a névadó. E fenti szavak mind kialakultak már az egynyelvűség idején.
/*/ Hasonló a CSeLeKVő – CSeLoVeK hangváz: CS-L-K-V – CS-L-V-K. CSELOVEK = ember oroszul. /**/ Az ősnyelv egy változatát beszélő nép. *