SPÁJZ – Éléskamra. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SPÁJZ S.P – P.S gyökből indul: SáP – PáS (s > sz). Ez a szó valóban a német nyelvből jött. De hogyan került oda?! A SPÁJZ (kiejtve spájc) szó elemzésénél az SP párosból kell kiindulni, mivel minden kötött mássalhangzó-páros pótlólagos jellemzőt rejtő alvógyök, azaz gyökalkotó is a szavakban.
Az S.P – P.S gyök hangjaival alkotható a SÁP szó. A SÁPolás gyűjtést jelent, egy helyre, a kamrába. A SÁPolás a kezdetekkor nem volt rosszértelmű szó. Tehát aki SPájcol, értéket gyűjt, raktároz. Olyanokat raktároz, ami szÁJÍZ szerint jó: SáPszÁJíZ. A SPÁJZ neve régen, amikor a magvakat raktározták, mag (gam, gumó) vagy gamraktár volt: gamraktár – gamra – kamra. A kamra egy raktár, a finom ÍZek összeSÁPolt helye, raktára, ahonnan később PÁStolni, enni, a testbe beVASalni lehet (p > v). Innen a pászka, pészah héber szó is. A testbe hASba beVASalt étket a gyomorSAV dolgozza fel. Régen volt az eVÉSre egy kifejezés: étket VESZ magához.
A VESZ – VÁSárol értelmi kapcsolat ismert. A ’vésd eszedbe’ is bevitel az elmébe. Vagyis az étket is beVÉSi beVASalja. Így a fent említett többi szókapcsolat sem kirívó, hanem természetes. Ismert jelenség, hogy az Í hang néha módosul ÁJ-ra már a magyar nyelvben is (kiált – kaját). Az ősmag-nyelvben talán gyakrabban. Erre az angol utódnyelvi jelenségek a bizonyíték. Összegezve: a SPÍZ (spíz – spájz) – SáP-ÍZ élelmet, ÍZt sejtet. Vagyis, a kamra nálunk ÍZek TÁRa. A német speise = étel. Ebből lett a magyarosított SPÁJZ. Ám az alapszót valaha a német nyelv megörökölte, s a szó módosult német nyelven. Ugyanis, nincs más szóalkotó elemük, csak az ősmag(yar)-nyelvi gyökszókészlet.