SÖNTÉS – Kocsma, vendéglő helyisége, ahol a pultnál mérik az italokat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SÖNTÉS S.N – N.S gyökből képzett szó: SöN – NöS. Nem a német Schenktisch magyar torzója, mert az meg a magyar csapszék (asztal) németre fordítva. Mi a SÖNTÉS? Mi történik ott? Italoknak a poharakba ÖNTÉSe! A SÖNtésnél külöNÖS, csemege, NAS italokat szolgáltak fel. Arra, hogy az S hang hogyan került a szó elejére? Valaha a kezdetek idején, a névadáskor, SÖvényszerű mellvéd állt elválasztóként a csapos és az ivóvendég közt. Az NT páros ősnyelvi (magyar) eredetigazoló szerepe biztos fogantyú. Az NT hangcsoport – ÖNTÉ – a sÖNTÉs csapszéki tartozék. A sÖNTÉs mögé csak a bennfENTEsek mehetnek be, ott áll rendszerint egy szép kÖNTÖsbe öltözött, csINTAlan, kacsINTÓs menyecske, aki az italokat ÖNTI poharakba. Az emberek egymást felköszÖNTIk, megpENDÜl (t > d) a lANT, a legények kurjANTAnak, NóTáznak is. Az NT páros alvó N.T – T.N gyök: NóT – TáN, e gyökből indul a NÓTa, TÁNc, TÁNtorog és más szavak, amelyek a SÖNTÉS körüli események közé tartoznak. Tehát a Schenktisch német csapszék, a csapos asztala, pultja. A SÖNTÉS viszont magyar szó, amely körülmagyarázható, bontható, elemezhető magyarul. Beilleszkedik egy kifejezési kapcsolatrendszerbe. A szó alkotóelemei a rokon értelmű kapcsolódó szavakban a fogalomkör meghatározó kifejezői. A SÖNTÉS úgy német eredetű, mint ahogyan a Gulasch, Paprikasch, Csardasch, Schinken stb., tehát sehogy. A német essen – enni szó is ősmag(yar)-nyelvi örökség: az ESZ ősgyökből. A német nyelvnek nincs saját gyökrendszere, csak amit megörökölt az ősnyelvből, de magyarázatot elemző bontásban nem tud rájuk adni, vagy csak hézagosan.