SONKA – Sertés combja, pácolva, füstölve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SONKA S.N – N.S gyökből képzett szó: SoN – NeS (n > ny: nyes). A SONKA CSONKOlás, leNYESés eredménye. Erre nem is kell hosszú magyarázat. A SONKA (csonk) szóból kiérthető, hogy CSONt is van benne. A kezdetekkor lehetett CSONKA, CSONTKA, majd később rövidült a szó. Az NK páros esetenként fogyatékot jelentő kifejezések véghangzója. Például: csonk, rönk, tönk. Az NK hangcsoport – ONKA – a sONKA a lecsONKÍtott sertéscomb neve, tehát egy csONKA darab, a sódarok egyike. Akinek lába csONKA, az mANKÓval jár. De mivel a sONKA a kellemes együttlétek eledele, így társa lehet a jókedvre hANGOló (k > g) pálINKA, csalINKÁzik, ficÁNKOl, tilINKÓ. Az N.K – K.N gyök: NeK – KiN, a finom SONKA NEKi, valakiNEK felKÍNálása gondolatát magában rejtő. Tehát a szó kialakulásakor nem volt jellemző a magas fokú önzés. Ha ezt ennyi bizonyítékkal a német nyelv is követni tudja, akkor hihető, hogy német Schinken „ellopkodása” áll a szó mögött, főleg, ha az NK páros értelme magyarázható németül. Ám a cseh, horvát, szlovák, szlovén, macedón, szerb, ukrán sunka, román suncă, dán skinke, észt sink, finn kinkku, lengyel szynka, lett szkinkis, norvég skinke, svéd skinka elég bizonyítéknak az egynyelvűség idején az ősnyelven kialakult, és az utódnyelvek által átvett szóra. Az NK párost nem tudják kitörölni onnan, de magyarázatuk sincsen rá!