SZKEPTIKUS – Kételkedő, hitetlen(kedő). [bérnyelvész: nk. görög] A SZKEPTIKUS szó az SZ.K – K.SZ alvógyökből indul: SZüK – KüSZ. A SZKeptikus leSZŰKült szellemi képességi gátoltságban, rideg, fagyos hitetlenséggel KÜSZködő, s ez okból SZEKírozó embertípusként, saját elképzelt avar és lárvaszáraz világa mércéjével méri az élet eredetével kapcsolatban felmerülő vitakérdést, de minden más, általa felfoghatatlant is. Szeret szerepelni, középpontban lenni, fölényesen SZÉPnek mutatkozni a saját vértelen, KESZeg sovány, aszott véleményével.
Az SZK hangcsoport – ISZKE – a SZKEptikus, fÉSZKElődő, nyÜSZKÖlődő, saját véleményét mindenképp odamondani kívánó, aki egyedi értékű, vélt nagy-nagy tudományára bÜSZKE egyén. Ám, ha érzi, hogy nem meggyőzők érvei, okosabbakkal került szembe, akiknek komoly bizonyítékaik vannak, akkor képletesen bepISZKOlva elISZKOl.
A K.P – P.K gyök: KéP – PöK, a szKEPtikus KÉPességi korlátai közt – beKÉPzelt mindentudó felsőbbrendűségi, fellengős nagyKÉPűségétől vezérelve – KÉPtelen elfogadni a valóság ésszerű, egyszerű, ám bizonyítékok halmazával alátámasztott magyarázatát. PÖKhendien mindig felülbírál minden véleményt. A már említett PÖKhendi, gőgös felsőbbrendűségi érzéséből eredően nagyKÉPűen, fölényes, lekezelő modorban PÖK, KÖPik a neki nem tetsző véleményekre, magyarázatokra. Mondhatnánk: SZeKírozó KÖPTIKus, amolyan KIT KÖPjek, KIT PÖKjek SZembe?
A PT hangcsoport – EPTI – a szkEPTIkus úgy érzi, ő lÉPTÉkkel magasabb szinten áll minden más halandónál, kÉPTElen leereszkedni környezete – szerinte maradi – szintjére. Örüljenek, hogy egyáltalán kOPTAtja száját „érdekükben”. Aztán, amikor emberére talál, sérült helikOPTErként, zuhanva, betört orral eltűnik.
A PT páros, is alvó P.T – T.P gyök a szóban: PaT – TaP. A szkePTikus a vitában helyben TAPog, ellenvéleményeit hajtogatva PATtog, mivel kéPTelen saját hitetlenkedő korlátain túllépni.
A T.K – K.T gyök: TiK – KéT mutatja, hogy a KÉTkedő szkepTIKus ugyanakkor KÖTekedő is, minden apró, neki nem tetsző pontba beleKÖT, mert az olyan jóKÉPűen fellengős okoskodónak láttatja őt, aki mindenek fölötti tudással bír, s aki holmi – hitet is megkívánó – elméletekkel nem engedi átverni magát.
A SZKEPTIKA – AKITPEKSZ, teljes átfordítás, SZKÖPTIKA – AKIT PÖKSZ, találó az ilyen ember felfogására, viselkedésére, észjárására.
SZKePTiKa – aKiT PöKSZ – aKiT KöPSZ hangváz: SZ-K-P-T-K – K-T-P-K-SZ – K-T-K-P-SZ.
A fogalom és megnevezése már az egynyelvűség idején létezett, mivel a KÉTelkedés, hitetlenkedés nem új, hanem ősi keletű. A SZKEPTIKUS magatartást a terjengős, szóvirágokkal teletűzdelt szövegű szónoklataikkal bölcselkedő térszónok (rétor, orátor) ógörögök tették divatossá, s a cinikus szkepticizmust ők emelték – úgymond – „tudományos” szintre a dologtalan, semmittevő, ácsorgó, szájtáti csőcselékük előtt.
Az SZK – KSZ kapcsolat: a SZKeptikus büSZKe vélt értelmi felsőbbrendűségére, igyeKSZik kigúnyolni, leértékelni az egyszerű, ésszerű, józan, gyakorlati következtetéseket. Szereti mindentudó SZaKértőként mutatni magát.
PT – TP kapcsolat: a szkePTikus kéPTelen elfogadni mások érvelését. Vitázó félként szereti fellengős flegmával széTPrüszkölni véleményét, gúnyos megvetéssel elTiPorni, beleTaPosni a sárba a vele szemben érvelőt.