SKARLÁT – Skarlátpiros. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < perzsa < arab < görög] A SKARLÁT szó elemzésekor úgy érezni, hogy ez a szó töredék, és az eleje hiányzik, vagyis leharapott szóvég jelenség. Elölről elmaradt a vöröS szín neve, csak a szóvégi S maradt: vöröS. A továbbiakban fontos megérteni az RL értelemadó hangcsoport – ARLÁ – jelentését. Az egyedülálló vagy kötött párban álló mássalhangzók körül kialakuló hangcsoportok mindig fontos értelmet visznek be a kifejezésekbe. Az RL körüliek egyik fő jelentése: folyamat megszakítása, egy útvonal elvágása, gátolás, megállítás, és az előálló jelenséget is leírja. Egy úton való addigi zavartalan haladást kORLÁttal leállít. Akár a szél útját elvágó vitORLA. A kORLÁtnál tORLÓdás alakul ki. A kORLÁt felállításának oka lehet: büntetés, megtORLÁsa egy tettnek. Elvágja egy terület jogtalan bitORLÁsának lehetőségét. Aki az embert teremtette, s számára a nyelv építményét, annak szerkezeti vázát megalkotta, a történelem folyásának bizonyos irányt szabott – olyan szabályokat alkotott, amelyek nem áthághatók! Tetszik vagy nem tetszik, de ez is jelen van abban a mai magyar nyelvben, amely egyenes vonalon örökölt minden jellemzőt az ősi, eredeti nyelvből. Csak a szókincs egy része távozott az utódnyelvekbe. Nézzük meg, mit ír a CzF Szótár a SKARLÁT szóról: „[…] persában szakár, vagy szikár, vagy szukár Vullers szótára után am. carbo, pruna ardens, mely egyezik a magyar szikra szóval. E szerént skarlát eredetileg úgy látszik tűz- vagy lángpirosat jelent.” Kiem. K.S. Az emberpár az Édenből kiűzetése után teremtője kORLÁtot állított, elvágva a visszatérés útját. Teremtés Könyve, 3: 24-ben írja: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kérubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.” Ez a „lángpiros” volt a kORLÁt, a vöröSKORLÁT, a SKARLÁT szín. Az SK páros a biráSKodó szó tengelyében áll. Az S.K – K.S gyök: SoK – KuS jelen van az elutasító KUSS szóban. Ez a szó eredetének kialakulásának története. Nincs más, ezt mondja a NYELV és a nyelv nem hazudik! A vörös szín a mai napig a „megállj” jele.
SKALP* – A megölt ellenség lenyúzott fejbőre, mint diadalmi jelvény. [nk: angol < óészak germán] A szó nem magyar, de megfigyelhető benne két ősmag(yar)-nyelvi kötött mássalhangzó-páros: SK és LP. Az SK páros jelen van az áSKálódó, (jogtalanul) bíráSKodó szavakban. Az S.K gyök hangjaiból áll a SiKer szó, ez az érzés amely győztest magával ragadja. Az LP a kaLaP, kaLPag (fejrevaló), taLP (bőr) szavak alkotó párosa. Az LP páros hangjai, amely a róka és farkas ősnyelvi megnevezéseiben is jelen volt – voLPe, LoPós. A L hangcsoport – ALÁ – (itt hangveszte), azt jelenti, hogy ALjas, gALÁd tett az ilyen hALOttgyALÁzás. Vagyis jogtalan halottgyalázás, tetemtestrész eltulajdonítása. A SLALP szó ősmag(yar)-nyelvi elemekből épülő. *„A skalpolást – bármennyire is valótlannak hangzik – lehet, hogy a fehérektől tanulták az indiánok. Mégpedig a spanyoloktól!... […] A fejbőrnyúzást a fehérek harci szokásának fogták fel és maguk is elkezdték utánozni. Így harapódzott el törzsről törzsre. Azonban igen sok indián nemzet maradt, amely nem tette a maga harci szokásává. Sőt, századunk elején (1903-ban) Kanada északnyugati részein olyan indián törzsekre is bukkantak, amelyek soha nem hallottak a skalpolásról és nagyon felháborodtak, amikor tudomást szereztek róla.” http://nativeamerican.5mp.eu/web.php?a=nativeamerican&o=3Na_jWY3XT