SÉF – Főnök. Főszakács, konyhafőnök. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A SÉF szó az S.F – F.S gyök: SéF – FőS. A SÉFség – FŐSég. Az S hang a Súly, az É a legmagasabb, az F hang a leghatékonyabb erő, a teremtőerő hangja. A SÉ, SZÉ nagy kiterjedés jelentésű. Az S.F gyök más hangzók beiktatásával és bővítményekkel is vezetőt jelent. A SÁFárság, FŐSég. A SÁFár, felügyelő, vezető. Innen a SOFőr szó is, mint gépkocsivezető. Székelyül: SÖFör. Ez is egy FŐSég, hiszen ő vezeti a gépkocsit. A SÉF FŐSégének gyakorlása közben rendet tart az alárendeltjei közt, akár egy FÉSű a hajban. Ha kell, sorba állítja az eligazításnál. Meghúzza pályájuk vonalait, meghatározza viselkedési módozataikat. A SÉFség VISelkedésben (f > v) is megmutatkozik: VASakarat. A SÉF vigyáz, hogy FESS legyen. Ő a VISelkedési minta. Ő utasít: FUSS ide, FUSS oda! Az S.F gyök f > p hangváltással, alvógyökként az iSPán szóban is jelen van, amely szónak az ősiségben iSFán alakja is volt. Az iSPán is egy SÉF volt. ISVán (f > v) pedig király, amely a legmagasabb FŐSég. Az ókori fejedelmi, királyi konyhák konyhaFŐSégének megnevezésével nem vártak egy ezer éve kialakult nyelv megjelenéséig. A fáraók idején már létezett a SÉF hivatal, hiszen a gabonafelügyelő SÁFárt JÓSÉFnek (jó séf) JÓZSEFnek hívták. Egyiptomban abban az időben az ősnyelv egy változatát beszélték. Akkor még az ógörög, latin sem létezett. A francia nyelv csak megörökölte, de lehet próbálkozni a szegényes, hanghiányos francia nyelven ennyi hang-, gyök- és szókapcsolatot, szófordítási lehetőséget keresni a SÉF szóval.