SATRAPA – Ókori perzsa tartomány kormányzója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. latin < görög < perzsa] A SATRAPA S.T – T.S gyök bővítménye: SaT – TáS (t > ty: tyás). Ez ősmag(yar)-nyelvi szó. A kezdetekkor az egy SÁTORalja nép, egy nagycsaládhoz tartozó volt. A SÁTOR lakóinak a rangidős, azaz legidősebb APA volt a vezetője. Ez volt a SÁTORAPA. Idővel növekedett a család létszáma, és több SÁTOR lakói tartoztak egy rangidős SÁTORAPA vezetése alá, aki aTYÁSan viselkedett velük, ami védelmezést jelent (kutya, bátya, atya, gatya). A SÁTORAPA szóból rövidült a SATRAPA szó. A TR hangcsoport – ATRA – az ilyen közösségi életet jellemző események leírója is. Voltak bOTRÁnyok, sATRAtás, voltak hÁTRÁnyos esetek, sokszor gyATRA életkörülmények. A TR páros tulajdonképpen alvó T.R – R.T gyök: TöR – RéT, amelynek hangjaival alkothatók a TÖRzs, RÉT szavak. A perzsa nyelv az ősmag(yar)-nyelvből örökölte meg a SATRAPA szót, amely a perzsa államrend szervezeti felépítésében magas rangú főurat jelentett SZATRAPA néven. A SÁTORAPA szerepéről BalkÁnyi Szabó Lajos: Magyar ősmesék, 96-ik oldal lábjegyzetében van leírás. Az apa címszónál annak szerepéről.
SÉF – Főnök. Főszakács, konyhafőnök. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A SÉF szó az S.F – F.S gyök: SéF – FőS. A SÉF – FŐSég fordított alakja, magánhangzó váltással. Az F hang a leghatékonyabb erő, a teremtőerő hangja. A SÉ, SZÉ nagy kiterjedés jelentésű.
De az S.F gyök más hangzók beiktatásával is vezetőt jelent. Bővítményei: SÁFárság, FŐSég. A SÁFár, felügyelő, vezető. Innen a SOFőr szó is, mint gépkocsivezető. Erdővidéken SÖFör. Ez is egy FŐSég, hiszen ő vezeti a gépkocsit. A SÉF FŐSégének gyakorlása közben rendet tart az alárendeltjei közt, akár egy FÉSű a hajban.
Ha kell sorba állítja az eligazításnál. Meghúzza pályájuk vonalait, meghatározza viselkedési módozataikat. Az ókori fejedelmi, királyi konyhák konyhaFŐSégének megnevezésével nem vártak egy alig több mint ezer éve kialakult nyelv megjelenéséig. A fáraók idején már létezett a SÉF hivatal, hiszen a gabonafelügyelő SÁFárt JÓ SÉFnek hívták (jó séf, József). Egyiptomban abban az időben az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélték. A francia nyelvet hol beszélték akkor? Még az ógörög, latin sem létezett. Lehet próbálkozni francia nyelven ennyi hang, gyök és szókapcsolatot, szófordítási lehetőséget keresni a SÉF, szóval. Ha sikerül, akkor elhihető a francia eredet.
SEJT – Ember, állat, növény szervezetének legkisebb alaki, élettani, fejlődési egysége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SEJT S,J – J.S gyökbővítmény: SeJ – JeS. Az S hang egyik értelme a rejtélyek takarása. Ez a hang a csendre intő: sss, azaz hallgaSS! A SA, SÁ, SE … ősgyök a titkok takarása: SÁtor, SEtét, SUt és mások. A SEJT a legkisebb helyre összegyűJTött életerő, olyan egység, amely anyagcserére és szaporodásra képes. Meghatározása: az élet legkisebb élő egysége. A SEJT valamit reJT, a SEJTbe van beleoJTva, elbuJTatva az életerő, onnan haJT ki a következő SEJT. A SEJT a faJTa legkisebb meghatározó egysége. A SEJT szóban az is benne van, hogy bizonyos idő után cserélődik, a régi, elöregedett SEJT SEleJTként EJTve lesz. A fenti magyarázó szövegben nem lelhető fel a leghalványabb német nyelvi elem sem.