SARGASSO azaz SÁRGÁSZÖLD tenger. Van az (k)ATLANTI óceánban – sok más közt – egy érdekes jelenség, a SARGASSO tenger. Mondják, hogy nevét a sargassum, magyarul szargasszó algáról kapta.
Íme egy leírás a Pallas nagylexikona oldalairól: „Különös sajátsága az A.-nak az u. n. szargasszó-tenger, amely az Azorok, az Antillák és az északi szél. 17-39° közt terül el. Körülbelül akkora mint Franciaország; rendesen szélcsend uralkodik rajta és hol tömegesen hol elszórtan Fucus natans borítja; ennek szine sárgászöld és barna közt váltakozik;…” Kiem. K.S.
SARGASSO – SÁRGÁSZÖLD. Ebben csak egy félnótás délibábos nyelvész lát magyar nyelvi hasonlóságot, nemde?
Fogadják el, tudós urak, hogy e tengert nem az alig nyolcszáz éves portugálok, hanem előttük több ezer évvel az ősnyelvűek nevezték meg a SÁRGÁSZÖLD algák színéről, még az egynyelvűség idején, mint minden más földrajzi térséget: hegyet, völgyet, folyót, tengert, földrészt is sajátos jellemzőikről, Ibériától Szibériáig és tovább, s Alaszkától a déli földekig.
Az ősi népmozgásokat kutatók szerint Jáfet utódai jöttek északra, Európába, azok, akik nem vettek részt a bábeli zűrben, így nyelvük sem tört meg. Ebből eredően, errefelé minden megnevezés az általuk beszélt ősnyelven született.
Nem kizárt az sem, hogy az ősnyelvet eszezően beszélő törzs, az ógörögök távoli vizeket bejáró hajósai adtak nevet a tengernek: SZÁRGÁSZZÖLD. A név élt folyamatosan korokon át.
Később latin nyelven leírták latin írásjelekkel, eltorzított névvel, akár a Halotti beszéd szövegét. A latin nyelvűek nem ejtették az S hangot, nem is volt rá írásjelük, de nem volt Ö hangjuk sem.
Így is lehetett a SÁRGÁSból SZÁRGÁSZ és a ZÖLD csak SZO, az LD páros kiesett: SÁRGÁSZÖLD >> SARGASSO.
A tenger színe azóta is változatlan, és e szín önmagáért beszél!