SAPKA – Fejhez simuló vagy lapos, karimátlan fejfedő. [bérnyelvész: német < francia]
A SAPKA S.P – P.S gyökbővítmény: SaP – PoS. A SAPka fejhez simuló laPOS takaró, amellyel CSAPkodni, PASkolni is lehet. Valaha volt neve: CSAPKA, amely a fejre KAPCSOlódik.
A SAP – PAS gyök s > cs váltással, CSAP – PACS. A CSEPesz is egy SAPKA féle. Az S K hangok a SiSaK szóban is.
A CS és K hangok a KuCSma szóban, de a CSáKóban is. A CSáKó KeCSeS állású, például a huszárCSáKó.
A saPKa szóban levő K és P hangok a KalaP, KalPag szavakban szintén fejrevalót jelent. De jelen vannak a KiPa szóban is.
A SAPKÁval PASKOl, SUPÁKol szavak alaphang váza az S-P-K hangokra épül
A PK hangcsoport – APKA – jellemzőket leíró szavak tartozéka. A sAPKA olyan lAPKA, amelyet köszönéskor lekAPKOd fejről az ember, ha meg mérges, akkor odacsAPKOd, de PASKOlhat is vele: megSAPKÁz.
A PK páros, mint P.K – K.P gyök: PaK – KaP hangjaival alkothatók a KÁP, KOPasz, KUPa, KOPonya stb. A SAPKA fordítva KAPSA, SaPKa – KaPSa hangváz: S-P-K – K-P-S. Ez az utódnyelvekben kupakot jelent, kupak = capsa románul, de az is magyar eredetű.
A KAPSA KÁPra, azaz fejre való. A fejben levő agy az elme otthona. Az elme a KÉPESségek irányítószerve. Székely tájnyelven a KÉPESségre mondják: KÁPÁS. Ez a valamikori KÁPOS, jó fejes, agyas szó megfelelője. A SAPKA, eszezve: SZAPKA a KOPASZ fejre való. SZaPKa – KoPaSZ hangváz: SZ-P-K – K-P-SZ.
Nem francia > német közvetítéssel került a mai magyar nyelvbe, mivel minden szóalkotó jellemzője, kapcsolatai, vonatkozásai felsorolhatók a mai magyar nyelven. Ősnyelvi alapból örökölték az összes nyelvek.
Majd minden nyelvben jelen vannak az alkotó hangok, különösen a P hang, amely a taPadás jelölője. Főleg a kÁP (fej), kOPonya szavak, s a tAPad AP gyöke bizonyít, amely a sAPka mellett a kalAP, szóban a főhöz tAPadást is jelenti.
A CzF Szótár szerint: „lengyel czapka, miként a dsidások fövegét nevezik. Török nyelven sapka am. a franczia chapeau.” Kiem. K.S. Továbbá: japán Kyappu, azeri sapka, katalán tapa, román şapcă szerb sapka stb. Majdnem mindannyiban jelen van a PK páros, mint ősnyelvi azonosító, bizonyítékként, hogy még az egynyelvűség idején kialakult szó.
A PK – KP kapcsolat: a saPKa a fejjel, KuPával van KaPcsolatban. A KuPát, KoPonyát caKPakk, teljesen fedi.