SÁNDOR – Az S hang lehet mennyiSég (Sok, Sár), mélySég (Süllyed, Súly), gyorSaság (Siet), világosság hiánya (Sötét, Sátor, Satíroz). A név a SA ősgyökből, a SAN gyökből indul. E gyökszó több értelmet is hordozhat. Egyik mindenképp a haladást gátló értelem.
A SÁNta nehezen, az oSONó, SÜNdörgő, lasSAN, óvatoSAN jár. A SÁNc árok, nehézzé teszi a haladást vagy meggátolja. De a SÁN gyöknek van védelmi, éber, figyelő értelme is. Aki SANdán néz, az fél szemmel figyel. Az ND páros N hangja a rendkívül ellentmondó, különleges zöngéjű, dalolható, nőies, Nedv, Növekvés, Nemzés, mozgásra biztató Na, de tagadást, tiltást kifejező hang is: Nem, Ne. A D hang szintén végletek kifejezője (váDol – véD), ám megosztó hang is (De), mely bevág a vélemények közé. Ebből eredően a kettőjükből alkotott páros is széles értelmi kifejező ingapályán mozog. Így a név értelmét lehet erre, meg arra is csavarni. A SÁNDOR lehet gyors, súlyos egyéniség, aki tömeget is megmozgató, átláthatatlan tervekkel (párhuzam: Nagy Sándor). Lehet tettrekész (iNDul), miNDig, állaNDóan éber (goNDos), jó száNDékú, figyelő (reND) rugalmas (leNDül), mint a komoNDor. Ám lehet olyan SánDOR, aki megDORgálja a pajkos, esetleg tiszteletlen gyereket, vagy akár a felnőttet (Nagy Sándor esetében: országokat, népeket) is. A SÁNdor lágy SZ-es alakban SZÁNdor, lehet irgalmasan SZÁNó, de ha fordul a szó: NÁSZ, az jelentheti, hogy mindig NÁSZra vágyó.