SÁNDOR – Az S hang lehet mennyiSég (Sok, Sár), mélySég (Süllyed, Súly), gyorSaság (Siet), világosság hiánya (Sötét, Sátor, Satíroz). A név a SA ősgyökből, a SAN gyökből indul. E gyökszó több értelmet is hordozhat. Egyik mindenképp a haladást gátló értelem. A SÁNta nehezen, az oSONó, SÜNdörgő, lasSAN, óvatoSAN jár.
A SÁNc árok, nehézzé teszi a haladást vagy meggátolja. De a SÁN gyöknek van védelmi, éber, figyelő értelme is. Aki SANdán néz, az fél szemmel figyel. Az ND páros N hangja a rendkívül ellentmondó, különleges zöngéjű, dalolható, nőies, Nedv, Növekvés, Nemzés, mozgásra biztató Na, de tagadást, tiltást kifejező hang is: Nem, Ne. A D hang szintén végletek kifejezője (váDol – véD), ám megosztó hang is (De), amely bevág a vélemények közé. Ebből eredően a kettőjükből alkotott páros is széles értelmi kifejező ingapályán mozog. Így a név értelmét lehet erre, meg arra is csavarni. A SÁNDOR lehet gyors, súlyos egyéniség, aki tömeget is megmozgató, átláthatatlan tervekkel (párhuzam: Nagy Sándor). Lehet tettrekész (iNDul), miNDig, állaNDóan éber (goNDos), jó száNDékú, figyelő (reND) rugalmas (leNDül), mint a komoNDor.
Ám lehet olyan SánDOR, aki megDORgálja a pajkos, esetleg tiszteletlen gyereket, vagy akár a felnőttet (Nagy Sándor esetében: országokat, népeket) is. A SÁNdor lágy SZ-es alakban SZÁNdor, lehet irgalmasan SZÁNó, de ha fordul a szó: NÁSZ, az jelentheti, hogy mindig NÁSZra vágyó.
JÓZSEF – Ez a név is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, amelyet aztán szétvittek az utódnyelvek. A név eleji JÓ ősgyök jelentése szintén JÓ, s ez ma is érthető magyar szó. A ZSEF több értelmet is takar. A SÁFár felügyelő volt, tehát vezető ember, aki uradalmi vagyon gyarapításán FÁRadozott. A SÁF-ból ered a SÉF (főnök), de a SOFőr is (vezető). A SA ősgyökkel indulnak értékek gyűjtőedényeinek neve: J bővítménnyel SAJtár a teJnek, a SÁF más Fontos értékeknek. Innen a SZÉF szó eredete. De jelenthet a ZSEF szó FESS-t,
FESZest. De zs > sz és f > p váltással. SZÉPet is.
Hasonló a sáfrány (széplány) virág. Tehát a JÓZSEF jelenthet: JÓ-SZÉP férfit, aki JÓ-FESs, de JÓ FŐS-éget is, aki JÓ-SÉF. De lehet JÓ FESZ-es tartású , azaz JÓ FESZ férfi is.
BENEDEK – a név eredetileg magyar név. Az E hang különleges szerepű a magyar nyelvben. Nem csak hang, hanem mély értelmű fogalmak kifejezője. Az E hang az EgyEnsúly jelzőhangja.
Csak e két mondatban mily sok E hang van. A nyElv szó hangzója is E. Az ősmag-nyelvben a BENE – a rosszat kirekesztő értelmével: BE NE! – jelentette a JÓt. A NED gyök, kellemes hatás: üDE NEDű. A DEK gyök, a K.D – D.K teremtőgyök, fordítva KED (KED/ves). A DIK gyök, munka, tett (DIa), mozgás (IKlat), de beszéD vonatkozású is: DIKtál, monDIKál. A D hang különben is kötődik a beszéD fogalmához: monD, haDar, Dunnyog, Dörmög, orDít stb. szavakban a kimonDott szóra utaló kulcshang. A DIKtálás, szóban aDott utasítás, útbaigazítás. Tehát a BE NE! – a rossz visszautasítása és a JÓ kívánása. DEK (dik) beszéd, szó, JÓ SZÓ = ÁLDÁS. Vagyis a BENEDEK – JÓ, ÁLDOTT, felüDItően KEDves férfit jelent. Az olasz BENEDETTO, amely a latin BENEDIDTUS- ból módosult = ÁLDOTT, ÁLDÁSKÉNT ADOTT. Ám a latin az ősmag-nyelv leánynyelveként örökölte a szót. Van másik értelmezés is, amelynek végkicsengése ugyanaz. A BEN szót ősmag(yar)-nyelven az anya testében BENt levő, BENtről, BELőle jövő újszülöttre alkalmazták. Az utódnyelvek némelyikében, főleg a keleti nyelvekben ez fiú jelentésű. A NED gyök az üDE, frissítő NEDvel kapcsolatos. Az ED gyök kEDves, kEDvelt, ÉDEs jelentésű. Szintén a D.K – K.D gyök a DEK – KED, amely a KEDves gyermeket, annak KEDveltségét is jelentette. Atilla királynak volt egy EDEKON nevű bizalmas embere. Tehát az első BENEDEK nevű fiú KEDvelt (dek), NEDűs (friss, üde) BEN (fiú) volt. Fordítva: BEN (fiú), NED (üde, vidám), DEK (kedvelt).