SÁNDOR – Az S.N – N.S gyökből: SáN – NáS indul. Névmagyarázók szerint őrködő jelentést hordoz. Az első SÁNDOR SANda szemmel, óvatoSAN, figyelmeSEN, minden NESZre (s > sz) éberen figyelő férfi volt. Ezért kapta e nevet.
Az ND hangcsoport – ÁNDO – mozgást leíró szavakban: ANDAlog, vÁNDOr, INDUl, lENDÜl. Lehetett sANDA szemmel figyelő i, esetleg jószÁNDÉkú, csENDEs, rENDEs, de talán rONDA, UNDOk alak is.
Az ND páros, NeD alvógyökként, nem kizárt, hogy szerette a jó NEDűt, a DÍNomDÁNom mulatást.
A szózáró D.R – R.D gyök: DoR – RoD, DORgáló, DÉR-DUR, netán RIDeg vagy DERűs ember.
Az ND – DN értelmi kapcsolat: az első SáNDor lehetett olyan, aki jó szívvel aDNa, elfogaDNa, s így miNDenkinek jutna maraDNa.
—————
JÓZSEF – E név ősnyelvi eredetű, amelyet aztán szétvittek az utódnyelvek. A névkezdő ősgyök jelentése: JÓ, s ez ma is érthető magyar szó. Az első JÓZSEF névvel a bibliai Jákób fia kapta. A zsidók ekkor még az ősnyelvet beszélték. Kis korában nyert neve egyéni tulajdonságait tükrözi, JÓ és SZÉP fiúcska volt: JÓSZÉP. Később az egyipthoni királyi udvarban JÓ SÉF, JÓ SÁFár volt.
Az S hangcsoport – ÓSÉ – JÓSÉf, jó mozgÁSÚ, jól fÉSÜlt, szép arcvonÁSÚ, mOSOlyú, bESE (szép) férfi volt. Egyipthonban a bŐSÉggel is kapcsolatos volt neve: bŐSÉg kOSAra.
A ZS hangcsoport – ÓZSE – JÓZSEf jó tŐZSÉrként felvásárolta a fölös gabonát a bŐSÉg hét esztendeje alatt, és a királyi magtárakba gUZSOrította, gyűjtötte, amellyel a hét szűk esztendő alatt megmentette az egyipthoniakat az éhhaláltól, amikor UZSUkálva (kérőn) nyÜZSÖgtek a magtáraknál gabonáért.
Az S.F – F.S gyök: SéF – FeS, JóZSEF, JóSÉF, FESS SÁFár, sáFÁR, felügyelő, vezető ember volt, aki a királyi vagyon gyarapításán FÁRadozott. Ám előtte 12 évig a fáraó ZSÚFolt börtönében raboskodott. A SÁFár, SÉF főnök, vezető, de a SOFőr is vezető. A SA ősgyökkel indulnak értékek gyűjtőedényeinek neve: J bővítménnyel SAJtár a teJnek, a SÁF más Fontos értékeknek. Innen a SZÉF szó eredete, amely f > p váltással. SZÉP. A SÉF, SZÉF fordítva FESS, FESZes.
Hasonló a SÁFrány – SZÉPlány virág. Tehát JÓZSEF: kis korában JÓ SZÉP fiú, majd férfiként JÓ-SZÉP, FESZes tartású, FESS férfi. Nem véletlenül kívánta meg úrnője. Később JÓ SÉF vált belőle, FŐSégét nagyvonalúan gyakorló, JÓ és SZÉP SÉF, azaz: JÓSÉF. A JÓZSef név GYŐZtes jelentést is hordoz. Az egyiptomi fáraó JÓZSEFet, Jákób fiát kinevezte az ország gabonatartalékai fölé
————-
BENEDEK – a név B.N – N.B gyökből: BeN – NeB indul. Ősnyelvi magyar név. BENsőségesség értelmét hordozó. A név, az EgyEnEs, kEllEm jelentést sugalló E hangzókkal telített. A BEN gyök, akár a VAN ige, létezést, családhoz tartozó BENsőséges állapotot jelent. Amint a magyar családneveknél a -fi végződés egy szülőtől származást, az ősnyelven az anyából, BENtről születést, örök kötődést. BEN, egy adomány, áldás, ami jó.
Az N hangcsoport – ENE – az N hang érzelmi töltetét hordozó: ENÉh, a NŐ, zENE, ÉNEk, dANOl szavakban.
A NED – DEN gyök, kellemes hatás: üDE NEDű. Jókedű, DÍNom-DÁNom, öröm a születésnél.
A D hangcsoport – EDE – önmagában is név, ÉDEs, kEDŰs jelentést visz az EDÖmér, EDEkon nevekbe is.
A szózáró D.K – K.D gyök: DeK – KeD, KEDvelt, DIKált, érDEKes egyéniség lehetett az első BENEDEK. Főleg jó KEDENÉBen, KEDÜNÉBen, azaz KEDVÉBen.