SÁFRÁNY

SÁFRÁNY – A nőszirommal rokon, élénk színű virágot hajtó évelő növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < latin < arab] A SÁFRÁNY az S.F – F.S gyök bővítménye: SáF – FeS (s > sz, f > p > v: fess). A SÁF gyök jelent gazdag tartalommal telített, telíthető tárolót, ezt FűszeRként igazolja is. Jelent FŐSéget mások felett. A SÁFrány minden FűszeRek legjobbika, mintegy SÉFje a többinek. SZÉPséges, FESS virágként gyönyörű. Alkalmazták FEStésre is. A CzF Szótár leírása: „A jóféle sáfránynak illatos, fűszeres szirmai. Sáfránynyal készített leves, becsinált. Szűken bánik vele, mint a sáfránynyal. Neve, valamint maga a finom sáfrány, keletről származott át hozzánk; arabul és persául: zahfarán, innen spanyolul: azafran, francziául: saffan, olaszul zofferano, németül: Saffran v. Safran stb.” Kiem. K.S. A különböző nyelvekben levő hasonló gyök, a szavakban levő FR páros, a sok egybehangzás egyetlen tőről való eredetre mutat, amely az ősnyelv, s amelynek egyenes ági vonalán megmaradt a mai magyar nyelv. A magyar nyelvnek nem volt szüksége semmilyen közvetítőre. A szépséggel kapcsolatos FR kötött mássalhangzó-páros is ősnyelvi, s így magyar elem. Az édes, kellemes jelentésű, ősnyelvi EuFRÁtesz folyó megnevezésekor sehol sem voltak az arab, latin és a többi nyelvek. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék I. kötet 29. oldalán Jóforrat néven említi az Eufrátesz folyót. Az F hang a teremtői erőt kifejező hang, főleg az R hanggal együtt: FoRte. Az FR páros a forte, forca = erő gyökszavának alkotó hangjai, csak magyar nyelvi kötődésben, bontásban értelmezhető. A FRA, FRÁ stb. értelemadó gyökök, amelyek az ifjúság feltűnést keltő, tetszetős szépség, üdeség, termékenység értelmét hordozzák. Ilyenek: FRIss, FRIzura, FRUFRU és mások. Az ókoriak szerint FÉRfi a nemzőerőt fokozó. Az FR hangcsoport – ÁFRÁ – a szépséggel, könnyedséggel kapcsolatos: sÁFRÁny, pÁFRÁny, cIFRA, lÓFRÁl és más kifejezésekben. Ugyanezzel a jelentéssel: NOFREtete, szépségéről híres fáraónő, a rEFRÉn, az ének ismétlődő, szebb, dallamosabb, kellemesebb része. Az EUFRÁtesz folyó ősnyelvi neve, édes, kellemes, termékeny jelentéssel. Jelen van AFROdité, a szépség istennője nevében, e név szintén ősnyelvi, mint minden ógörög mitológiai istennév is, amelyek csak a mai magyar nyelven fejthetők meg. Valamikor a kezdetek idején AFRIka is ez okon kapta nevét. Gyönyörű föld volt a sivatagosodás előtt. Ez a hangcsoport ott van, ahol a rendkívüli szépet, jót, kellemeset kell megjelölni. A szépség – legyen emberi, állati, tárgyi, eszmei – hatalmas erő FoRrása. Az ógörög nyelv is magával vitte az ősnyelvből. A valaha még ősnyelv egy változatát beszélő egyipthoniak is. Az újabb nyelvek szintén megörökölték. Például FREnetikus. Mit jelent e szó? Ez a szépség ősFORrásának elsöprő hatással tomboló, lelkileg FelRöpítő ereje. Főleg a szépséget kedvelők számára. Ezt az érzést fejezi ki az utódnyelvi: angol, német FREedom – szabadság. Ugyanezt a román FERicire – boldogság szavakban, vagy R > L váltással a latin FELicitas, olasz FELicità, spanyol FELicidad, portugál FELicidade stb. Az FR páros, mint minden kötött mássalhangzó-páros, hangkieséssel alakult ki az ősnyelv megváltozhatatlan belső hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint. A német FRAu = nő is a magyar ciFRA leharapott szóvégéből van: ciFRAu. A GALLéros FRAnkok is az ősnyelven kapták nevüket jellemzőik alapján: szerették a ciFRAságot. Fővárosuk PÁRizs neve ugyanezt jelenti F > P váltással: PARázsló SZÉPség, amilyen PÁRisz, a trójai királyfi volt, akit a Tárihi üngürüsz című könyv FIRankó néven említ. De az apja, PRIamosz nevében is jelen van. Ha F > V váltást vesszük: VARázs. Ha a SÁFRÁNY szó hangjainak a nyelv által (annak belső törvényei szerint) megengedett felcserélhetőségét alkalmazzuk, az S hang SZ-re cserélhető. Az ősnyelvi eszezés a csángó és ógörög nyelvekben, majd a spártaiból a spanyolba is átmenve maradt fenn. Az F > P-re (ajakhangok), a magánhangzó szabadon váltható. Íme: SÁF > SZÉP. A RÁNY esetében, a legerősebb R hang sok-sok esetben cserélődik a leglágyabb L hangra. Az eredmény: RÁNY > LÁNY. Tovább tehát: SÁFRÁNY > SZÉPLÁNY. Vagyis a SÁFRÁNY a SZÉPLÁNY virága. Ez a virág még a kezdetekkor, elsők közt kapott nevet az ősnyelven, ómagyar nyelven. Az FR – RF kapcsolat: a sáFRány ciFRa, FRissítő hatású, az ókori rómaiak éRzékFokozóként is használták. Hatása: jó cseRFelő hangulatba visz féRFit, nőt egyaránt, amelyet a háRFa zenéje fokozhat. Az ősnyelv nyelvfelépítési szerkezetét, hangtani szabályait, hangzástörvényeit, és szókincsének több mint. 70%-át mai napig megőrző magyar nyelvnek nem volt szüksége: arab > latin > francia > német közvetítésre.