SÁFÁR – Anyagi javak felügyelője, gazdatiszt, ispán. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A SÁFÁR az S.F – F.S gyök bővítménye: SáF – FőS. A SÁFÁR megbízása az uradalmi jövedelem gyarapítása és megőrzése volt. A SÁF gyök értelmét a hangtani szabályok adta hangváltási lehetőségek kihasználása nyomán még inkább megismerjük. Ezek az S > CS > SZ > Z > ZS, vagy F > P > V > B váltások.
A SÁF F > P hangváltásnál – SÁP –, és némileg értelme is változik, de nem lépi át a fogalmi kör határvonalát. A SÁFár beszedi a SÁPot is. Az F > V hangváltásnál: SÁV – VÁS, a SÁVozás lehet vonalak összessége, de amelyek összefuthatnak egy gyűjtőpontba, a SÁFba. De összefuthatnak a VÁSárba is, amely szintén gyűjtőhely, és a BŐSéges felhozatal jellemzi. A SÁB – BÁS valaha nagy SZÉPséget és BŐSéget jelentett: SÁBa SZÉPséges királynéasszonya, vagy BÁSán vidéke, amely BŐSéges terméséről, s hízott bikáiról volt híres.
Az S cserélődhet CS hangra, és lesz belőle CSAVar, CSAFar – FACSar. Van, amikor a SÁFÁR FACSar (srófol – ez is ősmagyar eredetű) is rajta. Az eszező változata: SZAP, amely a SZAPorít gyökszava. A SÁF jelent még SZÉPet, például a sáfrány szóban. A P > V váltással SZAV, amely a SZÓ többes számú alakjának gyökszava: SZAVak. Az S > CS, F > V váltással CSÉV, a CSÉVe szál-, fonalgyűjtő. De él a ZAVar, ZSÚFol, ZSIBbad szavakban is a tényleges és képletes összegződés értelem. Ez még ősmag(yar)-nyelvi örökség. Innen a ma oly divatos SZÉF. A SZÉF F > V váltással SZÉV. A SZÉV – VÉSZ fordítás mutatja, hogy a gyűjtött érték, pénz, vagyon VESZendő. A SÁFba gyűjtötték a SÁPot is, mint a sajtárba a tőgyből kifejtett, kisajtolt tejet. Az F hangcsoport – ÁFÁ – cselekvéssel kapcsolatos a régies kalAFÁl (rést tömít), vagy csEFÁl, csIFÁl, szavakban, de mozgást jelent a kEFÉl, sÜFÜtöl szavakban is. A SÁFÁR jól FORgolódó (satrató, csatrató), kellő ERélyt (for) felmutató, sokat FÁRadozó, vezető, felvigyázó, az ispánhoz hasonló jószágigazgató, akinek munkája nyomán gyűlt a SÁFba, SZÉFbe a vagyon. A SÁFÁR szóból jön a SÉF (főnök), de a SOFőr (vezető) is. A bibliai JÓZSEF* az egyiptomi fáraó által megbízott élelmezési SÁFÁR volt. Mivel jól végezte dolgát JÓ SÉFnek minősült. A sajtárhoz hasonlóan a SÁF is gyűjtőedény (medence, csésze) volt a régi magyar nyelvben. A CzF Szótár: „Dézsa-, vagy sajtárnemü faedény. Néhutt: sáfó. Egyezik vele a német Schaff, Schaffel, v. Scheffel, s hihetőleg mindegyik közös eredetije a görög skajh, honnan a latin scaphium is lett. Hangváltozattal talán abból származott a kicsinyző csáforka v. káforka.”
Kiem. K.S.
Azonban CzF Szótár is téved a németből eredeztetéssel: „Általán, urasági tiszt, ki a jószágra annak személyében fölügyel; különösen gazdasági tiszt, rangra nézve az ispánhoz hasonló, mi abból kitetszik, mert túl a Dunán némely nyugoti megyékben az ispánt még ma is Schaffner-nek nevezik a németek.
„Ez levél az nemes vitézlű Zótán Emrének az nagyságos Nádasdy Thamás sáffárának… adassék.” Levél 1547-ből. (Szalay Ágoston. 400 m. 1.). Molnár A. szerént, az urasági házra, cselédségre, konyhára, éleskamrára felügyelő házi tiszt. A marhakereskedőnél azon biztos, ki az egész falkára, illetőleg a hajtsárokra fölügyel, s azokat fizeti. A sáfár kötelessége minden állomásnál számba venni a hajtott barmokat. Eredetére nézve nem egyéb, mint a németből átvett Scaffer; […]”
Ám látható a fentiekből, hogy a SÁFÁR szó értelme, mondanivalója, értelmi kapcsolatai csak magyar nyelven vonultathatók fel teljes szélességükben, átfogóan, minden vonatkozásban. Tehát a SÁFÁR szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, nem német.
*Egyiptomban ekkor az ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélték, és az akkor még nem zsidónak minősülő Jákób családja is ezt a nyelvet beszélte. Különben történelmük folyamán még sokáig, egészen fogságaik idejéig. Később összekeveredett (habar, héber) nyelvük más nyelvekkel.
SÁFRÁNY – A nőszirommal rokon, élénk színű virágot hajtó évelő növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia < latin < arab] A SÁFRÁNY az S.F – F.S gyök bővítménye: SáF – FeS (s > sz, f > p > v: fess). A CzF Szótár leírásával kezdem: „A jóféle sáfránynak illatos, fűszeres szirmai. Sáfránynyal készített leves, becsinált. Szűken bánik vele, mint a sáfránynyal. Neve, valamint maga a finom sáfrány, keletről származott át hozzánk; arabul és persául: zahfarán, innen spanyolul: azafran, francziául: saffan, olaszul zofferano, németül: Saffran v. Safran stb.” A különböző nyelvekben levő hasonló gyök, a szavakban levő FR páros, a sok egybehangzás egyetlen tőről való eredetre mutat. Tehát lehet írni bármilyen eredetet, leszármazási vonalat, de a szépséggel kapcsolatos FR kötött mássalhangzó-páros orrba teremti a hamisítót. Ezen az alapon a fenti zárjelben a görög < egyipthoni is jelen kellene legyen, de kimaradt. Az édes, kellemes jelentésű, ősmag(yar)-nyelvi EuFRÁtesz folyó megnevezésekor sehol sem voltak az arab, latin és a többi nyelvek. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék I. kötet 29. oldalán Jóforrat néven említi az Eufrátesz folyót. Az F hang a teremtői erőt kifejező hang, főleg az R hanggal együtt: FoRte. Az FR páros a forte, forca – erő gyökszavának alkotó hangjai, csak magyar nyelvi kötődésben, bontásban értelmezhető. A FÉRfi a nemzőerőt továbbító. A FRA, FRÁ stb. hangugrott értelemadó gyökök, amelyek az ifjúság feltűnést keltő, tetszetős szépség, üdeség, termékenység értelmét hordozzák. Ilyenek: FRIss, FRIzura, FRUFRU és mások. Az FR hangcsoportja – ÁFRÁ – a szépséggel, könnyedséggel kapcsolatos: sÁFRÁny, pÁFRÁny, cIFRA, lÓFRÁl és más kifejezésekben. Az utódnyelvekben ugyanezzel a jelentéssel: NOFREtete, szépségéről híres fáraónő, a rEFRÉn, az ének ismétlődő, szebb, dallamosabb, kellemesebb része. Az EUFRÁtesz folyó még ősmag(yar)-nyelven adott neve, édes, kellemes, termékeny jelentéssel. Jelen van AFROdité, a szépség istennője nevében, e név még az ősmag(yar)-nyelven adatott, mint minden ógörög mitológiai istennév is, amelyek csak a mai magyar nyelven fejthetők meg. Valamikor a kezdetek idején AFRIka is ez okon kapta nevét. Gyönyörű föld volt a sivatagosodás előtt. Ez a hangcsoport ott van, ahol a rendkívüli szépet, jót, kellemeset kell megjelölni. A szépség – legyen emberi, állati, tárgyi, eszmei – hatalmas erő FoRrása. Az ógörög nyelv is magával vitte az ősmag(yar)-nyelvből. A valaha még ősmag(yar)-nyelv egy változatát beszélő egyipthoniak is. Az újabb nyelvek szintén megörökölték. Például FREnetikus. Mit jelent e szó? Ez a szépség ősFORrásának elsöprő hatással tomboló, lelkileg FelRöpítő ereje. Főleg a szépséget kedvelők számára. Ezt az érzést fejezi ki az utódnyelvi: angol, német FREedom – szabadság Ugyanezt a román FERicire – boldogság szavakban, vagy R > L váltással a latin FELicitas, olasz FELicità, spanyol FELicidad, portugál FELicidade stb. Az FR páros, mint minden kötött mássalhangzó-páros, hangkieséssel alakult ki az ősmag(yar)-nyelv megváltozhatatlan belső hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint. A német FRAu = nő is a magyar ciFRA leharapott szóvégéből van: ciFRAu. A GALLéros FRAnkok is az ősmag(yar)-nyelven kapták nevüket jellemzőik alapján: szerették a ciFRAságot. Fővárosuk PÁRizs neve ugyanezt jelenti F > P váltással: PARázsló SZÉPség, amilyen PÁRisz, a trójai királyfi volt, akit a Tárihi üngürüsz című könyv FIRankó néven említ. De az apja, PRIamosz nevében is jelen van. Ha F > V váltást vesszük: VARázs. Játsszunk el egy kicsit a SÁFRÁNY szó hangjainak a nyelv által (annak belső törvényei szerint) megengedett felcserélhetőségével. Az S hang SZ-re cserélhető, az eSZezés ógörög és csángó nyelvi sajátosság. Az F > P-re (ajakhangok), a magánhangzó szabadon váltható. Íme: SÁF > SZÉP. A RÁNY esetében, a legerősebb R hang sok-sok esetben cserélődik a leglágyabb L hangra. Az eredmény: RÁNY > LÁNY. Tovább tehát: SÁFRÁNY > SZÉPLÁNY. Vagyis a SÁFRÁNY a SZÉPLÁNY virága. Ez a virág még a kezdetekkor, elsők közt kapott nevet az ősnyelven, ősmag-nyelven, ősmag(yar)-nyelven. Az ősnyelv nyelvfelépítési szerkezetét, hangtani szabályait, hangzástörvényeit, és szókincsének kb. 70%-át mai napig megőrző magyar nyelvnek nem volt szüksége: arab > latin > francia > német közvetítésre.