ISTEN – Emberfölötti lény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? Is ’ős’ < finnugor] Az ISTEN szó az IS – SI ősgyökre épülő. Az IS TEN, a legŐSibb (CzF Szótár). Az IS védőhatalom, de az ISmeret gyökszava is. TEN kiterjedt hatalom. TEN a legfelső végTEleN – a véges emberi értelemmel, fel nem fogható – hatalom.
Innen a TEN-GER is, amely összetett szó, a TEN itt is a hatalom, mint nagy kör – ger-ben mindent borító, uraló, végtelen, riNGatózó, hatalmas víztömeg. Vegyük elemzés alá az ISTEN szó ST párosát. Az ST páros a SúlyoS S és a TETTeket jelző T hang egysége. Együtt bizonyos elkülönülést is jelentenek: kaSTély, iSTálló. Ugyanakkor a meSTer szóban a magas fokú ismeret, képesség. Jelent támogatást, ellátást az iSTápol, kóST szavakban, de jelent szabályokhoz, törvényhez kötöttséget is: iSTráng. Jelent nagy terjedelmet és magasságot: füST. Jelent képességet szépség teremtésére: feST. Minden teremtmény emlékezetben számontartását: liSTa, lajSTrom. A tisztaság, mint érték kiemelését: kriSTály. Bűn esetén e fölötti haragot siSTereg, suSTorog, ezekre büntetést: oSTor. Bajban segítséget: teSTvér. Az általa meghatározott időben a jó és rossz elkülönítését roSTa. A határtalanul félt hatalom, azaz ISZt TEN (CzF Szótár: isz, a félelem gyökszava). A szumér IZ = isteni lélek, vagy a bIZa, IZa, ISa, a Teremtőre esküvés szava, ISa TENmagadban létező, ÉLő – azaz IS-TEN, kinek neve: ÉL. (Jézus szavai halála előtti pillanatokban: Éli, Éli! Azaz Élő! Élő!) Jézus mondta: „Senki sem JÓ, csak egy, az Isten.” (Márk 10:18). HAjlék, védelem a Zsolt. 90:1 szerint. Mózesnél önmagáról: „VAgyok.” (II. Mózes 3:14). Minden eleme magyar nyelvi eredetű. Összességében csak magyarul érthető, bontható, magyarázható, mert az ősi nyelven, a nyelvek magván volt kinyilatkoztatva: Ja/h/vatokra JóHaVa/gyok. A zsidók ezért nem ejtették, s nem ejtik ki ma sem. Irtóznak tőle. SÁTÁNt szeretik, aki a JÓnak ellenálló. Ez tetteikből világosan látható. Mégis, még ma is azt tartják, hogy nekik adta a világot, hogy uralkodjanak fölötte.
SÁTÁN – A gonoszságot megtestesítő gonosz szellem, ördög. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin < görög < héber] A SÁTÁN szó az S.T – T.S gyök bővítménye: SáT – TuS. A bibliai SÁTÁN isteni erőt birtokló. A két szó mássalhangzói egyeznek: S T N. ISTEN vagy SÁTÁN, de mindig a kezdőhang, a kezdő ősgyök, gyök a mérvadó. Itt érződik különböző hangok jelentéseltérése, és elhelyezkedésük fontossága a szóban, a végső értelem szempontjából. Az I hang az Ismeret, az E hang az EgyEnsúly hangja. A dühös Á az Ártó Átok felkiáltása. Azt, hogy mily könnyű jó útról rosszra térni, az szemlélteti, hogy az iSTeni szó ST párosa hangjai alkotják a SáTán szó SÁT gyökszavát. Az hogy milyen minőségi süllyedést hoz ez, mutatják az ST páros hangjaival alkotható SETe, s a mély fekvésű U hanggal SUTa, SuTáN, azaz balogozva. A SAT, SÁT gyök SÖTétet is kifejező. A gonosz SÁTÁN szeret a SÖTétben, SUTban elTUSolva tevékenykedni, épp mint földi követői, a háttérhatalom. Eredeti isteni jelvényeket aggat magára és földi képviselőire: a magasból mindent látó szem (piramis csúcsán). Ezek nem sajátjai – Isten tulajdona – lopta azokat, mint mindent. Az S hang az éS, határvonalat is jelent: két mondat, az ajtó, a küszöb (a rés címszónál) külvilág – belvilág. Az ÁT, a túloldal, a szembenállás, az S határvonalÁN, annak túloldalÁN álló által ÁTszólt ÁTok szava (S-ÁT-ÁN). A SÁTÁN szó hangjai alkotják a SÁNTA, és lágy hangzóval a SATNYA szót is. Visszatekintve: az összes SÁTÁNnal kapcsolatos szó a megfogyatkozás, fogyatékosság, SÖTÉTség értelmét nyújtja. Ezek mind az ősnyelven fogalmazott, és boncolt elemeik a mai magyar nyelven ma is érthető kifejezések. Az első kinyilatkoztatások idején nem létezett héber nyelv, hiszen még Ábrahám anyanyelve is az ősi nyelv volt. A ma is minden emberre érvényes Tízparancsolat az ősi nyelven, ősi írásjelekkel volt kőbe vésve (nem héber). Ábrahám utódai is az ősi nyelvet beszélték még sokáig, majd fogságaik idején idegen földön, idővel más nyelvekkel keveredtek, habarodtak, héberedtek a későbbi hébernek nevezett (habar, k/ever, evre, ebre) nyelvre. A SÁTÁN szó ősnyelvi, ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi eredetű. A mássalhangzó egyezésből eredő félreértések elkerülése végett, e fenti szöveg összevetendő az Isten címszónál található szöveggel.