RÓZSA – Tüskés szárú, illatos virágú kerti cserje. [NEM latin] A RÓZSA R.ZS – ZS.R gyökbővítmény: RóZS – ZSaR. A RÓZS gyök a szúRÓS töviseit is jelenti. Másrészt a ROS gyök a piROS, vöRÖS leharapott szóvége. A RÓ – OR ősgyök ugyanakkor hangvonatkozású, pontosabban gondolatközlést leíró szavak értelemhordozó eleme: RÓ – ÍR, vERbál, vARROg, palávEREz, ORdít stb. („Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél…”). A ZS hangcsoport – ÓZSA – a virág jellemzőit leíró: a gyönyörű virág varÁZSA, jelképes magas ÁZSIója, képletesen szépségének legnagyobb fajsúlyú bizonyító érve, akár a mÁZSA a súlyok közt. Az általa kiváltott érzelmi terjedelem képletes hatalmas szélességét az ÁZSIa földrész nevével is bizonyítja. A RÓZSA esetében nem az Ámulat Á hangja, hanem a meglepetés Ó hangja épül be: ÓZSA (bÓdító). A szerelmes lány leginkább a RÓZSÁval hasonlítható össze: édes RÓZSÁm. A RÓZSA nyitást is jelent. A népnyelv ma is kiRÓZSÁzónak mondja a nyíló jelenséget. A RÓZSA nyílás jelentéséből jön, hogy a szép RÓZSA megnyitja az érző szíveket, de mivel nincsen RÓZSA tövis nélkül, ágának tüskéivel megSÉRti, felSAROlja a bőrt, s a csalódás a szívet. A ZSA ősgyök jelen van a ZSAnér szóban, amely az elfordítással tágra nyitható sarokillesztés neve. Ugyanígy nyitja, tárja ki a szív jelképes ajtaját egy gyönyörű róZSA, mivel ZSÁner, azaz kedvenc. Tehát a nyitottság, érzelmi kötődés, nagy hatás, nagy kedveltség stb. jelentés. A ZS az édes érzelmi ZSongás hangulata is, amely a világ legszebb virágának látványára, illatára megérinti az embert. A RÓZSA szépségével, illatával, jó értelemben – úgymond – ZSAROlhatók a szépet rendkívül szeretők, főleg a nők. A RÓZSA: nap, fény, szerelem, gyönyörűség. Az AZSÚRminta lényege a megnyílás, megnyitás. A RÓZSA neve szintén nyitást jelent. A RóZSa – aZSúR hangváz: R-ZS – ZS-R. A CzF Szótár leírása: „Köz nyelvszokás szerént a rózsának szine alatt rendesen pirosat v. vöröset értünk. („Pirulj rózsa, pirulj, de nekem ne virulj.” Népdal.); miért majd minden nyelvben a rózsa és pirosság, vörösség nevei fölcseréltetnek, vagy épen megegyeznek egymással, pl. hellenül: rodon, rodizw, rodoeiV, rousioV; latinul: rosa, russus, rutus, rutilus; németül: Rose, roth, rösten; szlávul: ruzsa, risavi; finnül: ruusu, rusko, ruskia; magyarul: rózsa, rós, róska, rőt stb. Tudniillik a rózsa azon r alaphangu köz gyöktől származik, mely tüzet, égést, egyszersmind pirosat, vöröset jelent a nyelvekben általán véve.” Kiem. K.S. Vagyis az összesben az egyetlen közös ősnyelvből eredő szónak bizonyul. Ám lehet küszködni latin nyelvi elemzésben a magyar nyelvben fellelhető névadó jellemzőkhöz hasonlók keresésével.