ROZMARING – Halványkék, ajakos virágú, illatos, örökzöld félcserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin] A ROZMARING R.Z – Z.R gyökből ered: RoZ – ZüR. Három gyökszó és két alvógyök összetétele: ROZ, ZM, MAR, RIN, NG. A növény az egynyelvűség idején kapott nevet. Minden megnevezés több névadó jellemző nyomán alakult ki és rögzült. Én a magyar gyökök értelme szerint kívánom elemezni. Az R.Z – Z.R gyök, a RoZ, ReZ – ZöR, ZeR. Vékony REZgő ágakon dús levél- és virágöZön. A ZM hangcsoport – OZMA – finom dolgok megjelenítője is: a szép, illatos jÁZMIn, a kifényezett csIZMA. A ZM páros Z.M – M.Z alvógyök: ZaM, ZüM – MaZ, hangjaival alkotható a ZAMat szó, amely teljesen fedi a növénynek az íZesítésben való szerepét, jellemzőjét. A MAR gyök (maró, amaro) a kesernyés ízre mutató. Az R hangcsoport – ARI – jellemzők leírásában szerepel. Tartósítása: fúszEREs változatként szÁRAz helyen tÁROlandó. Illatosítóként fEREdővízbe fIRIssen vagy szÁRAzon szÓRAndó. A RIN, az INGó RINGó vékony szárú növény. Az IN kellemi gyök, és itt mind az illatra, mind az ízre vonatkozik, sőt a látványra is, hiszen virágról van szó. A lexikonok szerint a ROZMARINGnak van kúszó növényváltozata is. Ez esetben van az NG párosnak párhuzama: ácsiNGózik, csüNG stb. A http://terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/rozmaring.html szerint: „Neve (Rosmarinus) őshazájára, a párás tengerpartra utal. marinum=tenger, ros=harmat; így a név jelentése a tenger harmata. […] Az ajakosok családjába tartozó félcserje gyökérzete fás, erősen elágazó, fiatalabb korban fehér, később barna színű. Dúsan elágazó szára 0,5-2 m magasra nő meg. Ágai elég gyengék, fiatalabb korban szürkésfehérek, később színük sötétedik és kérge pikkelyessé válik. 1-4 cm hosszú és 2-3 mm széles, tűszerű levelei szálasak, ülők, tompa végűek. Szélük begöngyölődött, bőrnemű, a fonákon szürkén nemezes, felül csupasz. A jellegzetes aromatikus, kámforra emlékeztető illatot a mirigyszőrben levő illóolaj okozza.” Kiem K.S. A kiemelt szavakkal a növény jellemzőit keresem. A (rozsda)barna gyökér vagy a pikkelyes, doROZmás szár. A latin megnevezést tenger harmataként próbálja azonosítani még CzF Szótár is. Persze van olyan jellemzője is. A tenger valaha több megnevezést kapott, ezek közül egyik a temérdek rengeteg rengő, hullámzó vízmennyiség látványából egy valószínű temérdek rengő víz, temereng szóalak (innen rövidült a temger, tenger), s amelyből lettek az utódnyelvek mare, mer, mar, mere, more szavai (a tenger címszónál), és innen a kék szín idegen nyelvi marin neve is, amely tengerkék. Az ősmag(yar)-nyelvi eredetét nem lehet eredményesen cáfolni.
RÓZSA – Tüskés szárú, illatos virágú kerti cserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: latin] A RÓZSA R.ZS – ZS.R gyökbővítmény: RóZS – ZSaR. A RÓ gyöke a szúRÓs töviseit is jelenti, a ROS gyök a piROS, vöRÖS leharapott szóvége. A ZS hangcsoport – ÓZSA – a virág jellemzőit leíró: benne van a gyönyörű virág varÁZSA, jelképes magas ÁZSIója stb. A RÓZSA esetében nem az Ámulat Á hangja, hanem a meglepetés Ó hangja épül be: ÓZS (bÓdító). A szerelmes lány leginkább a RÓZSÁval hasonlítható össze: édes RÓZSÁm. A RÓZSA nyitást is jelent. A népnyelv ma is kiRÓZSÁzónak mondja a nyíló jelenséget. A RÓZSA nyílás jelentéséből jön, hogy a szép RÓZSA megnyitja az érző szíveket, mert ZSÁnerük, azaz kedvencük. Benne van az nyitottság, érzelmi kötődés, nagy hatás, nagy kedveltség stb. jelentés. A ZS az édes érzelmi ZSongás hangulata itt, amely a világ legszebb virágának látványára, illatára megérinti az embert. A RÓZSA szépségével, illatával, jó értelemben – úgymond – ZSAROlhatók a szépet rendkívül szeretők (a nők). A RÓZSA: a nap, fény, szerelem gyönyörűsége. A CzF Szótár leírása: „Köz nyelvszokás szerént a rózsának szine alatt rendesen pirosat v. vöröset értünk. („Pirulj rózsa, pirulj, de nekem ne virulj.” Népdal.); miért majd minden nyelvben a rózsa és pirosság, vörösség nevei fölcseréltetnek, vagy épen megegyeznek egymással, pl. hellenül: rodon, rodizw, rodoeiV, rousioV; latinul: rosa, russus, rutus, rutilus; németül: Rose, roth, rösten; szlávul: ruzsa, risavi; finnül: ruusu, rusko, ruskia; magyarul: rózsa, rós, róska, rőt stb. Tudniillik a rózsa azon r alaphangu köz gyöktől származik, mely tüzet, égést, egyszersmind pirosat, vöröset jelent a nyelvekben általán véve.” Vagyis ebben az esetben is egyetlen közös ősnyelvből eredő szónak bizonyul.