Csak akkor ismerhetsz meg valamit teljesen, ha részletesen elemzed! A RÖVID szó jó példa erre.
RÖVID – Csekély hosszúságú. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:?] A RÖVID a R.V – V.R gyökbővítmény:RöV – ViR. Székelyföldön, az erdővidéki Magyarhermányban: RÖVE. A V hangcsoport – ÖVI – jelen van az tÖVE, sÖVÉny, hEVEder, kÖVÉr, dIVA, dIVÁny és más szavakban, amelyek RÖVID körülÖVEzők vagy ÖVEzendők.
A V.D – D.V gyök: ViD – DiV, játékosságra utaló. A DÍVa, VIDám, vagy hangugratással: IDVes. A szófordított alakja: RÖ-VID – VID-RÖ, VID-ÖR, ez VEDER, VIDÖR, VÜDÖR, amely vízkapcsolatú: ÜDVös. Egy VIDÖR víz a kútból, patakból RÖVID mennyiség. A RÖVIDség: az apró, terjedelmében nem számottevő, de mégis fontos mértékek sorába tartozó. Lehetne mondani: hangulatkeltő jelenség. Az irodalomban a hosszú, terjedelmes írások mellett a RÖVID, vidám kis írások. Vagy a nagy drámai színművek mellett a RÖVID, vidám kis hangulatos darabok. Vagy mindkét műfajban a folyamatot hangulatossá tevő RÖVID, vidám, VIRágos hangulatot keltő részletek. Tehát a RÖVIDségnek megvan a maga helye, szerepe az életben, de igazi értékét inkább a nagy alkotások kicsiny, vidám, hangulatkeltő, játékos díszelemeiben mutatja meg. Azt is jelenti, hogy a VIDÖR, VEDER, VÖDÖR, a gazdaságban használt többi vizes edényhez viszonyítva – cseber, kád, vályú – kis vízszállító edénynek számított.
RŐZSE – Tüzelőnek való száraz gallyak tömege, csomója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovén] A RŐZSE R.ZS – ZS.R gyökbővítmény: RőZS – ZSaR. A RŐZSÉből lesz a paRÁZS, ZSARát. A ZS hangcsoport – ŐZSE – jelen van az erre vonatkozó szavakban: a rŐZSE durUZSOl a kályhában, s a parAZSA melegétől szunyókálva a padkán lAZSÁl a gazda. A CzF Szótár így írja le a RŐZSÉt: „Öszvevagdalt, vagy öszveszedett s nyalábba kötött ágbog. Fűzfa-, nyárfa-, akáczrőzse. Rőzsét szedegetni. Rőzsével fűteni. Tájdivatosan: rősgye v. rőzsgye, mélyhangon rásgya. Gyöke rö v. rő azon r hangu gyökszókkal rokon, melyek metszésre, vágásra vonatkoznak.” Kiem. K.S. A RŐZSE hamisítatlan magyar szó. A RŐZSÉt vagy vágják, RÓják vagy tÖRik. Érdekes a RŐZSGYE* szóalak. Ugyanis az elhullott száraz ágat – rŐZSGYÉt – a termőföldek melletti mEZSGYÉn növő bokrokról vagy az erdők szélein, azaz mEZSGYÉjén levő cserjékről gyűjtögették. A szótárszerkesztők kibonthatnák nekünk a szlovén nyelvi névadó jellemzőket is így sorban.
*Mit mondott G.B.Shaw? „[…] ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket […]” !