ROKOLYA

ROKOLYA – Bő, ráncos szoknya. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A ROKOLYA neve az R.K – K.R gyökből indul: RoK – KoR. A ROKolya, KÖRalakú. Épp, mint a nyoszolya szónál (nyoszolya – aszonyolj), a szófordítás itt is igazolja a magyar eredetet, lévén érthető szó:

ROKOLYA – ALJAKOR. A ROKOLYA ALJA KÖRalakú, ez főleg táncra perdülésnél látszik. A fordított KÖRALJ – ROKALJ alakult végül át: köralj – rokalj, rokoly, ROKOLYA. A K hangcsoport – OKO – a rOKOlya derEKA megrŐKÖnyített, ráncba húzott, a ráncot székelyül rŐKÖnynek is mondják. A szép rOKOlyán megAKAd a tEKIntet. A K.LY – LY.K gyök: KoLY – LYuK, a roKOLYa kifeszítve csonka kúp alakú palást, közepén LYUKkal, amelyet a női test tölt ki. A roKOLYáknak, táncra perdüléskor kitáruló aLJUKat (alyukat), KAJán, KAJtár, JÁKó (régies csalfa), nagy LYUKra táguló buJA szemek kísérik. Az LY hangcsoport – OLYA – a rokOLYA jellegzetessége a bő ALYA (alja), a dereka egész KÖRül fOLYAmatosan ráncolt. A magyar ROKOLYA szóból erednek a német rock, a román rochie, az angol skirt, kirtle szavak, valamennyi körértelmet hordozó. A CzF Szótár is német közvetítőt feltételez, de ebben nagyot téved, ugyanis a ROKOLYA jóval régebbi, mint a germán, német faj és nyelv. A ROKOLYA szó valaha már az egynyelvűség idején kialakult, s csak a mai magyar nyelven bontható, elemezhető, értelmezhető.