RÓKA – Vörös bundájú, bozontos farkú ragadozó állat. A MÉKSz finnugor eredetet ír, de az nem bizonyítható. A szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű. A róka neve jöhet a piros színből (piróka), ravasz, rabló, s ez okon rovott jelzőjéből. A rókának (a farkasnak is) volt még más neve is ősmag(yar)-nyelven a ravasz tulajdonságuk okán. Ez a lf páros jelenlétét magyarázza az angol wolf, német Wolf szavakban, s mely a magyar csalfa szó tengelye, s mely a ravaszdi tulajdonság tekintetében kissé összemossa a két kártevő ragadozót. Ugyanez a minősítés érződik ki a latin vulpes, máltai volpi, olasz volpe, román vulpe szavakból, és ezt az lf > lp váltás annyival színezi, hogy az lp páros a lapít szóban szintén rókára jellemző tulajdonságot ír le, s mely tulajdonságról a lett lapsa, litván lapé is beszél. A dán raev, a svéd rav a ravasz megnevezést, a spanyol zorro, a filippinó soro a surranást rögzíti torzó alakban. Az indonéz és persza rubah szavak talán a rablót. Ez azt is igazolja, hogy az egész világon beszélt ősmag(yar)-nyelven vidékenként adhattak más-más nevet növénynek, állatnak, természeti jelenségnek stb. jellemzőik alapján, s mely megnevezéseknek eltorzult alakjai később megragadtak az utódnyelvekben.