Ősmag(yar)-nyelvi szavak
RÓKA – Vörös bundájú, bozontos farkú ragadozó állat. [A MÉKSz szerint: finnugor tőből] A róka neve jöhet a piros színből (piróka), ravasz, rabló, s ez okon rovott jelzőjéből. A rókának (a farkasnak is) volt még más neve is ősmag(yar)-nyelven a ravasz tulajdonságuk okán. Ez a lf páros jelenlétét magyarázza az angol wolf, német Wolf szavakban, s mely a magyar csalfa szó tengelye, s mely a ravaszdi tulajdonság tekintetében kissé összemossa a két kártevő ragadozót. Ugyanez a minősítés érződik ki a latin vulpes, máltai volpi, olasz volpe, román vulpe szavakból, és ezt az lf > lp váltás annyival színezi, hogy az lp páros a lapít szóban szintén rókára jellemző tulajdonságot ír le. Ugyanakkor a lop ige a rókára, de a farkas – lupus-ra is találó (a lupus-ra Tomory Zsuzsa hívta fel figyelmemet), mert az is lopós, s mely tulajdonságról beszél a lett lapsa, litván lapé is. A dán raev, a svéd rav a ravasz megnevezést, a spanyol zorro, a filippinó soro a surranást rögzíti torzó alakban. Az indonéz és persza rubah szavak talán a rablót. Ez azt is igazolja, hogy az egész világon beszélt ősmag(yar)-nyelven vidékenként adhattak más-más nevet növénynek, állatnak, természeti jelenségnek stb. jellemzőik alapján, s mely megnevezések eltorzult alakjai később megragadtak az utódnyelvekben.