ROBOT – Nehéz, fárasztó, kényszerből végzett munka. [A hivatásos nyelvészet szerint: német < szláv] A ROBOT szó az R.B – B.R gyökkel induló: RoB – BoR. A ROB - BOR gyök b > p hangváltással: ROP – POR. Valaha, a szó kialakulásakor a könnyen ROPpanó rög, jól PORladó föld, talaj megmunkálása volt az élelemellátás fő alaptevékenysége. A rögök BORogatása ekével, kapával, majd BORonálása. Sokat kellett a mezőn, kampán BARangolni a PÓRnak. A németalföldi BÚRok is innen örökölték megnevezésüket. A B hangcsoport – OBO – a mezőn rOBOtolás, kÓBOrlás, a rögök darABOlása, a sarABOlás sok időt elrABOló sorozatos tevékenység. A B.T – T.B gyök: BoT – ToB, a BOTolás, TUBálás (ütlegelés, üt, bot, tub) szavakban. A kezdetek idején a BOT volt az eszköz, ember karjának meghosszabBITott segítsége. Azzal verte le a gyümölcsöt a fáról, azzal ásta ki a gyökeret, s BOTtal fúrt lyukat a földbe, amelybe a magvakat vetette. Az elvégzett munkára azt mondták: el van BÜTülve. Tehát a BOT a roBOT végzésének kelléke volt. Ma is a BOT a fő kellék, csupán különböző alakú vasakat raktak rájuk, amelyeknek különböző neveket adtak. A kajsza vágó él a kasza. A rögöt a kapával kopolják szét. Másikra egy lapos lapot tettek, az a lapát. Szintén egy hosszú BOT a gereblye nyele. A geREBlyével a gördülő rögöket BORonálják el. Hajdanán ROBOTa, RABOTa volt az ilyen ráBOToló munka megnevezése. Ezt megörökölte a német nyelv is az arBEIT szóban (ar-beit – ra-beit). A ROBOT nem szláv eredetű szó, hanem ősnyelvi ómagyar.