ROBOT – Nehéz, fárasztó, kényszerből végzett munka. [NEM német < szláv]
A ROBOT szó az R.B – B.R gyökkel induló: RoB – BoR. A ROB – BOR gyök b > p hangváltással: ROP – POR. Valaha, a szó kialakulásakor a könnyen ROPpanó rög, jól PORladó föld, talaj megmunkálása volt az élelemellátás fő alaptevékenysége. A rögök BORogatása előbb csak BOTtal történt. Jóval később, a kapa után jött az ekével BORogatás, BORonálás. Sokat kellett a mezőn, kampán BARangolni a PÓRnak. A németalföldi BÚRok is innen örökölték megnevezésüket.
A B hangcsoport – OBO – a mezőn rOBOtolás, kÓBOrlás, a rögök darABOlása, a sarABOlás sok időt elrABOló sorozatos tevékenység.
A B.T – T.B gyök: BoT – ToB, a BOTolás, TUBálás (ütlegelés, üt, bot, tub) szavakban. A kezdetek idején a BOT volt az eszköz, ember karjának meghosszabBITott segítsége. Azzal verte le a gyümölcsöt a fáról, azzal ásta ki a gyökeret, s BOTtal fúrt lyukat a földbe, amelybe a magvakat vetette. Az elvégzett munkára azt mondták: el van BÜTülve. Tehát a BOT a roBOT végzésének kelléke volt. Később különböző alakú vasakat raktak rájuk.
Ma is a BOT a fő kellék, csupán a végén levő vasazat miatt különböző neveket adtak. A kajsza vágó él a kasza. A rögöt a kapával kopolják szét. Másikra egy lapos lapot tettek, az a lapát. Szintén egy hosszú BOT a gereblye nyele. A geREBlyével a gördülő rögöket BORonálják el.
Hajdanán ROBOTa, RABOTa volt az ilyen ráBOToló* munka megnevezése. Ezt megörökölte a német nyelv is az arBEIT szóban (ar-beit – ra-beit = rábotol).
A ROBOT nem szláv eredetű szó, hanem ősnyelvi ómagyar eredetű
/*/ A munkától, BOTolástól, ROBOTtól mentes, pihenésre, elmélkedésre kiSZABOTT SZABAD nap parancsát Isten az ősnyelvet beszélőknek adta. Erről a szombat címszónál. A hét napjainak már a kezdetekben nevet adtak az emberi életfolyamatok, a munkához viszonyulás jellemzői szerint. A későbbiekben természetes folytatásként a mózesi zsidó törvényben is megjelenik. A héber nyelv SABBAT alakban örökítette meg: SZABad BOTmentes.