RIZS – Vízzel elárasztott talajon termesztett gabonaféle. [vándorszó: latin < görög…óindiai /NEM ez a valós eredet ] A RIZS R.ZS – ZS.R gyök: RiZS – ZSiR. A gabonafélék nevében jelen levő Z és ZS hangok a szemek, magvak jellemzőiről szólnak. A búZa, roZS, riZS, Zab elsősorban ZiZegő tulajdonsága alapján kapott ilyen nevet, és meglehet előbb mindannyi csak Z hanggal. Ez esetben a szavak fordított alakjai: aZub (zubog, buzog), sZor (zor, zörög), Zir (zireg). A RIZS, RIZ RIZálható a rostán. Ezek a jellemzők meghatározók voltak a névadásnál. Azonban a RIZSnél – a magvakban rejlő életfontosságú tartalom végett – komoly ok volt a z > zs hangváltásra: RIZ > RIZS. A gyökfordítás – RIZS – ZSIR – érdekes gondolatot ébreszt. A ZSÍR a fehér ember egyik fő eledele. A RIZS a sárga bőrűeknél fő eledel. Az ő belső emésztő szerveik talán a RIZSből vonják ki azokat a fontos elemeket, amelyeket a fehér ember a ZSÍRból, fehérjéből kap meg, s amelyek a sejtek megújítására, az erőnlét fenntartására létfontosságúak? Ez nagy kérdés [???!]. A CzF Szótár leírása: „Igen fehér, hoszszukás szemü, félig átlátszó gabonafaj, mely a melegebb éghajlatok alatt tenyészik, s nedves, mocsáros, vagyis vízjárta földet kedvel […] azon növény, mely ily nemü gabonát terem. Latinul: oryza, görögül: oruza, arabul: aruz, hindu nyelven: ariszi, spanyol, portugal nyelven: arroz, francziául: riz, svédül, dánul: ris, hollandul: ryst, csehül: reyze, németül: Reisz.” Kiem. K.S. A sok gyökegyezés az ugyanazon forrásból eredés bizonyítéka. A RIZS nevének egyik ősnyelvi ihletője lehetett a hántolás nélküli szemek barnás-vöRÖSes színe is, épp mint a RISka (tehén) esetében. A RIZS megnevezése –, mint minden másé is – jellemzői alapján történt. A szóra magyarázatot csak a mai magyar nyelv segítségével lehet találni. Egyébként van néhány olyan megnevezés is, amelyek már nincsenek jelen a mai magyar szókészletben, csak az utódnyelvekben. Amikor még az ősnyelv volt a világ egyetlen beszélt nyelve, nem számított a világ mely táján neveztek meg valamit, mert a jellemzők nyomán kapott név csak akkor terjedt el, ha pontos és találó* volt.
/*/ Erre jó példa kukorica és a cirok megnevezése: kuKORICa – aCIROKuk, amelyeknek egyetlen közös jellemzőjük a külalak, de amely rögzült tükörképként a nevekben. Mindennek több megnevezése volt a jellemzők alapján, de különböző szempontokból. Néhány példa: BORZAS = káposzta. Egyik a fej (káp) oszthatóságából, a másik a konyhakerti borzas külalaki látványból. A BORZAS szóalak ma a román nyelvben: VARZA = káposzta. ÜSTÖLŐ = fokhagyma, az üstöl – csípve siettet, tüstént, a csípőssége miatt. Ezért gyorsan, hamar a jelentése az üstölést, tüstént szavaknak. Mert csíp (mint a füst)! Az ÜSTÖLŐ, csípős fokhagyma román neve az ősnyelvi alakot őrzi: USTUROI. ÁRTÓKA = csalán, csihány. Ez érzően ártó, mert csalós, csíp, s a csípés miatt a bőrön kihányja magát (székely) a kiütés. Latinul URTICA, ártóka, románul: URZIKA, érzika. CSÍPŐ = hagyma, mert csípős, románul: CEAPA (csápa).