RIVALDA – A színpadnak a nézőtér felőli pereme és a függöny közötti része. [bérnyelvészet szerint: ? olasz]
A RIVALDA R.V – V.R gyökből képzett szó: RiV – ViR. A RIVALDA színpaddal kapcsolatos kifejezés. Ha ezt a szót olasz nyelvből eredőnek jegyzik, akkor viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy oda meg az ősnyelvből jutott, valószínűleg görög-latin közvetítéssel.
A színjátszás még az ősnyelv, az egynyelvűség idején kezdődhetett, de csak az eszező nyelvváltozatot beszélők, a későbbi ógörögök művelték. Így a színpaddal kapcsolatos kifejezések mind ősnyelvi kifejezések módosulásai, módosulatai: teátrum, dráma, tragédia, RIVALDA stb.
A V hangcsoport – IVA – a rIVAldán magukat mutogató dÍVÁk, régiesen szólva hIVAlkodnak. A nézőtéren zsIVAj, rIVAlgás van. A színpad az alkalmi dIVAt irányítója is.
Mi történik a színpadi előtér pereme körül, a függöny előtt, a RIVALDÁn? Itt fogadták, fogadják a nézőtér közönségének tetszésnyilvánítását, lelkes ujjongását, tapsot –, ha úgy tetszik – RIVALgását.
RiVaLDa – RiVaLGó hangváz: R-V-L-D – R-V-L-G.
A V.L – L.V gyök: VaL – LaV. Az ókori színielőadásokat álarcokban játszották. Amikor vége volt az előadásnak, a riVALda sávján állva LEVették az álarcokat. Ekkor – a nézők riVALgása közepette – az addig az álarcokkal – úgymond – LÓVá tett nézők előtt, VILágossá VÁLt, ki VOLt a szereplő VALójában – riVELare = felfed, tehát elVÁLik – ki vagy.
A RIVALDA megVILÁgított rész, ott derült fény arra, kik játszottak a darabban.
Ilyformán a RIVALDA egyféle VIRALDÓ, ahol felVIRALD a VALÓ, fény DERÜL arra, kik voltak a szereplők.
RiVaLDa – ViRaLDó hangváz: R-V-L-D – V-R-L-D.
Az LD hangcsoport – ALDA – a rivALDÁn, a VALó önmagukat megmutató színjátszókon ámULDOzó nézők felOLDÓdtak a dráma végkifejletének hatása alól. Esetleg néhány párbeszédrészt ismételtek el a darabból, a még nagyobb tetszés elnyeréséért. Valószínű, bOLDOgok voltak a szereplők és a nézők is.
Az LD páros nagyobb részben kellemes érzelmeket keltő jelenségek értelemhordozója. Ilyenek: áld, ámuldozik, boldog, föld, hold, ildom, köldök, küld, old, szemöldök, told, zöld, zsold stb.
Még hozzátehető, hogy az LD páros, mint L.D – D.L gyök: LeD – DeL hangjaiból épül a LEDér szó is, ami a könnyed ide-oda mozgást leíró, de lévén a könnyelmű nők jelzője, a színésznőket ezzel jellemezték, még a XIX. században is. Fordított alakja: a DAL, DALi DELi is köthető a színházhoz, RIVALDÁhoz.
A RIVADÁRA kivonuló színészektől DALRA VÁR a közönség.
RiVaLDáRa – DaLRa VáR hangváz: R-V-L-D-R – D-L-R-V-R.
Nyugodtan elmondható: a szó minden eleme és a vonatkozó kifejezések mind ősnyelvi eredetűek, amely elemek ógörög közvetítéssel juthattak más nyelvekbe.
Az ősnyelvet megőrző egyenes, erkölcsös, igazságszerető, gazdálkodó nép nem tartotta önmagához illőnek, méltónak, s nem művelte a színváltó, komédiás játékot, így szakkifejezéseit sem őrizte meg a köznyelvben. Ennek ellenére magyarázat a színházi szakkifejezéseket alkotó elemekre csak az általuk megőrzött ősnyelven, a nyelvi jelenségek mai magyarázó nyelvén, magyarul lehetséges.
Az LD – DL kapcsolat: a rivaLDa az ámuLDozó közönség tetszésnyilvánítását fogadó hely, amely valamilyen híDLásból készült paDLó a színpad első felén.
