RITA – Névvégződésből is önállósulhatott. Például MargaRÉTA, MargaRITA. Hasonló, mint a MarGIT névből: GITTA. Bárhogy alakult ki, a név önmagában viseli alkotó hangjainak értelmét. R – pöRgő, foRgó, eleven eRő. I – Izeg, Illem, sIet, Ijed, vÍg, vIdám, sÍk stb. T – paTTanó hang, de a Tudás, önTudaT, TiTok TiTokzaTosság hangja is. A – AlAcsony, lent van a vAlóság tAlAján, és RITÁnak van akaRA-TA. Az IA kötött magánhangzó-párossal a rIAd (mozgékony), vIAdal (harcos), kIAbál (hangos) – jellemzők. Az R.T – T.R gyök: RiT – TéR az olyan szavakban, mint az apRIT, takaRIT, teRIT és mások, eleven, TÉRigényes cselekvő mozgást ír le. A RITA – TARI fordítás nyomán szintén a T.R gyök jön elő, amely a TARtás alapszava. Van még a RiTTYen szavunk, amely rövid, éles, erős hang. Mivel RITA nő, így elképzelhető, hogy néha elRÍTTA magát. A T hangcsoport – ITA – jelentheti az övéit ÉTEllel, ITAllal gondosan ellÁTÓ szorgalmas, öntudATOs nőt, akinek van saját elképzelése mindenről. Összegezve: az első RITA erőteljes jellemvonásokkal rendelkező, gyorsan perdülő, szorgalmas, vidám, eleven, tűzről pattant leányzó. A név még az ősnyelven kialakult a felsorolt névadó jellemzők nyomán, és onnan terjedt szét az utódnyelvekbe.