RETORIKA – Szónoklattan. Az értekező prózai írásművek szerkezetét és műfajait tárgyaló tantárgy. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az R.T – T.R teremtőgyök bővítménye: RéT – TéR. Köztudott, hogy az ókori görög szónokok – akik a semmi köré is tudtak szónoklatot kerekíteni – mindig a szabadban, RÉTeken, TEReken adták elő magas hangú (or) hatásvadász beszédeiket. A magasság, ORom (orja, morja, lajtorja) a beszédben ORdít.
Bár a szónok nem ORdított, de a TÉRen, RÉTen előadott emelt hangú, magas ORációnak ez az OR ősgyök jelzője. Az OR ősgyök része a beszéd régies megnevezésének: vERbál, vORbál. A kÓRusmű is emelt hangon adandó elő. A dORgálás is emelt hangú. Innen az utódnyelvi szóbeliség ORal megnevezése is. A szónok taglejtéseit az IK gyök jelzi a szóban, kezével IKlatott, azaz leíró mozdulatokkal adott nyomatékot ORációjának. Tehát az ógörög nyelv nem tudott mást tenni, mint a megörökölt ősmag(yar) gyökökből álló szót saját hangzástörvényei szerint alakítani.