A szótár első kiadása az addigi ismereteim tükre. Akkor sok ellenérzés, indulat forrt bennem a magyar nyelvet ért temérdek hamisítás miatt, és nem rejtettem véka alá véleményemet a hamisítókkal szemben. Mivel mindennap tanul valamit az ember, már a kiadás utáni hetekben gondolkozni kezdtem egy újabb, bővített változaton. Olyan szavakat is elemezni kezdtem, amelyek sem ránézésre, sem hallásra nem magyarosak, de elemeikre bontva, gyökfordítással mintha húr pendülne meg – részeikben érthetővé válnak. „A szavak felbontása nyomán rendkívüli – sokszor döbbenetet kiváltó – titkok tárultak föl előttem. A nyelv szerkezeti felépítésének titkai.” – ezt írtam akkor, és ez változatlanul érvényes ma is. Előrebocsátom: nem a ma tudományosként meghirdetett nyelvészet eszközeivel kívánom bizonyítani állításaimat. Az eredeti ősnyelv megértése csak a teremtéselmélet elfogadása nyomán lehetséges. Aki nem hisz a teremtésben, az ne is olvasson bele. Az eredeti ősnyelv tökéletesen megtervezett szerkezeti váza teremtéskor az emberi génekbe lett betáplálva utódokra átörökíthetően. Azt, hogy a nyelv felépítésének vázát génjeinkben örököljük meg, bizonyítja minden e földi világra jövő újszülött. E nyelv alapszavaival génjeiben jön a világra minden magzat ezen a Földön bármely nép vagy bármely nyelvet beszélők közé pottyan. Minden kisgyerek ugyanazokat az alapszavakat használja, mielőtt kezdi megtanulni a körülötte élők nyelvét. Ha Európában, Ázsiában, Afrikában, a Csendes óceán bármely szigetén vagy a brazil őserdőben születik, ösztönből mondja az alapvető szükséglet megnevezéseinek ősgyökeit. A g-g-g a torokpróba kezdete. Ha valami nagyon tetszik: d-d-d vagy m-m-m. A felnőtt neki: bá-bá, a pici: ba-ba. Ha fény villan: lá, ha zajt hall: ha. A víz neki pü, ak, hu, va, na, da stb. Később majd, még az r hang előtt: gl-gl-gl, amelyek az önfeledt játékosság tovagörgető hangjai, és így tovább. Ez minden kisbaba sajátos nyelve, az ősnyelv ösztöni ősgyökei. Ki mondja neki, hogy ezt így kell? Senki. Honnan venné azt a tudást, hogy ezzel kell kezdeni a torokpróbát, mivel a gége szóban is jelen levő G hang az a hang, amely a hangkibocsátást jelenti a szavakban: kong, bong, vakog, varog, korog, zúg, búg, súg, harang, fing, és mások? Azt is, hogy a C hanggal kell be-C-ézni, azaz C-vel teleszórni azokat a szavakat, amelyekkel kedvenceit dédelgeti? Azt, hogy a legkedvesebb, kedvencebb édes adomány számára anyuci, mamici didije, cicije? Amikor éhes, miért ezt gügyögi minden csecsemő szerte a világon: ma-ma, di-di, ci-ci? Tudja az a picinyke lény, hogy a LÁ ösztöni ősgyök a LÁtás, a viLÁgosság, LÁmpa, vilLAny, vilLÁm és más ilyen értelmű szavak értelemmeghatározó ősgyöke? Vagy a HA ősgyök a HAllás, HAng, HArang, és más ilyen értelmű szavakban értelemhordozó? A baba tudja, hogy a P hanggal kell nevet adni a Pó, Piavé, Potomac, Prut, Prahova, IPoly és más folyóknak? A Pocsolyának, a Pangó vizeknek, a Párának? Vagy a HIDro- víz jelentését is ismeri, ő nevezte meg az édeni HIDekkel folyót? Az AKváriumnak ő adott nevet? Ő nevezte meg a litván, svéd, dán, vandál vízi (nedű, vedel) népeket? A kicsi csak később kezdi megtanulni a felnőttek által beszélt nyelvet, amely legyen bármely nyelve e világnak, mind a kisbaba által magával hozott ősnyelvi váz alapjára épülő. E fentieket senki nem tudja tagadni, elkendőzni, eltitkolni, mert akkor bele kellene fojtani minden kisbabába a szót. Ez akkor is így van, ha nem tetszik a hivatalos nyelvészet képviselőinek. Valaha egy nyelv volt – a teremtés ősnyelve, amelynek nyelvfelépítési szerkezeti vázát, szóalkotási képességgel, készséggel együtt az első ember Teremtője ültette be génjeibe, szabadon átörökíthetően. Egy nyelvet beszélt a Föld lakossága, de tájanként másképpen neveztek meg lényeket, dolgokat, jelenségeket, azoknak alapvető jellemzői szerint, ugyanis a beszélt nyelv az érzékeket érintő hatások nyomán ösztönösen feltörő hangokra, azok csoportjaira, ősgyökökre, gyökszavakra épült. Mivel mindennek több jellemzője volt, egyik emberre egyik jellemző, a másikra a másik jellemző hatott, s így különböző megnevezések születtek. Ezért volt a víznek, madárnak, mezőnek és egyebeknek is több neve azok jellemzői alapján. Minden olyan lény, elem, testrész, jelenség, művelet, amely az ember életében meghatározó szereppel bír, vagy kedvelt, különlegesen kedvelt – több megnevezést kapott. Ilyen esetben az összes hangváltási lehetőség használatba került. Itt van a víz megnevezésének példája. A friss forrásvíz hideg, úgy jó, a folyó vize is hideg. A víz folyó elem, a folyás folyamat, az idő is folyamat, ez a víz és idő közös jellemzője, amit rögzít a nyelv. A kérdés: hogyan élhetünk? A felelet: úgy. Mindkét esetben a víz neve van jelen, mert a víz jó és jelen van életünkben, csak úgy élhetünk. Szavainkat átszövi (szöv – visz – víz), felszívódik, mindenütt (den – ned) jelen van, mert a van, a vasz, a lét függ tőle. A szív is folyadék víz értelmet is hordozó (hart), folyadékot hordoz, köröztet (cor, cuore): szív – visz. A kör is víz értelmű (körforgás). A név szó is víz jelentésű. A szép név felüdítően hat. A hat is víz értelmű, a hét a tér, ahol elfolyik. A szép is víz értelmű, a szó, szavaink is: a szép szó felüdítő. A források életfontosságúak. A víz, a levegő után a legfontosabb létszükségleti elem (fontana = kút). Nélküle nincs élet, lét. A lét, a van, az élet, a víz, a lé függvénye. A víz felüdítő nedű, med, amely mederben folyik, áll. A zsindelyen, az ereszen zsilizve jól folyik, kúszik, és lecsöpög, leszöpög. A fel, le igekötők is víz értelmet hordozók. A víz lefetyelhető. A víz lötty, locsog, a csolnak úszik rajta. A folyóvíz viszi a hordalékot, főleg áradat esetén. A vízért eped a test, mivel üdíti. Esőzés idején a víz csöpörög, szaporodik, szárazság idején elapad, és tikkadt föld eleped. A kisbaba is eped a vízért, ezért kéri: pü-pü. De kéri úgy is: hu, hi, ad, ak, ke stb. A víz vándorol. E jellemzője a folyók neveiben is jelen van: Száva, Dráva, Moldva, Boldva, Bodvaj, Prahova stb. A víz nőiségi jellemző. A nő minden jellemzőjét a víz neveivel lehet kifejezni. Jelen van a Szajna, Majna, Rajna, Pina és több más folyónevekben. A pü ösztöni ősgyök, amelyet legtöbb kisbaba ismétel, jelen van a Po, Piavé, Ipoly, Potomac és más folyók neveiben. A víz hideg, ez az első folyónevek egyike, az Édenben eredő Hidekkel folyó, de a székelyföldi Feketeid vagy ma Feketeügy. Az ügy folyamat, ez a víznek is jellemzője: folyik. Talán elég ennyi bizonyíték arra, hogy a víznek több mint tíz neve volt az ősnyelven, és azok ma is élnek beépülve az utódnyelvek szavaiba, anélkül, hogy azon a nyelven magyarázatot tudnának adni rá. A víz ősnyelvi neveit a: b, cs, d, f, gy, h, j, k, l, m, n, p, sz, t, v, z, zs hangokkal alkotott gyökökkel képezték. A gyökök:: bo, cso, id, ide, ud, üd, fo, hud (gy), jó, aka, lé, locs, mad, med, nad, ned, epi, pi, po, pü, szi, ta, vad, van, vasz, vat, zi, zsil, zsin stb. E gyökökkel van jelen az ősnyelv összes utódnyelveiben. A fenti felsorolások teljesség igénye nélküliek, hiszen se vége, se hossza a nyelvi kapcsolatok sokaságának. Ha a fenti nyelvi jelenségeket egy nyelvész véletlen egybeeséseknek nevezi, akkor sürgősen ássa el magát minél mélyebbre.
A fenti anyag még nem végleges, változtatható.
Megállapításom: Nem valós magyar nyelvkutatás az, amely kizárja az emberi érzékszerveket érő – kép, hang, illat, íz, érintés – hatásokra válaszul feltörő ösztöni hangok jelentőségét, az ösztöni hangfoszlányokból kialakuló ősgyököket, bővítményeiknek létét, s ezek értelemhordozó szerepét a szavakban. A magyar nyelv szavai egy ésszerűen megtervezett nyelv szerves részei, amelyben az okok, okozatok azonos hangokkal, a hangok, önhangzók áthelyezésével, némi bővítménnyel értelmesen kifejezhetők! A magyar nyelvben nincs véletlenül kialakult értelmetlen szó vagy céltalanul betévedt hang! Klasszikus példaként vegyük a csen gyökszót. Ezt „hangutánzó elvont gyök”-ként jelöli a CzF Szótár. Egy G hanggal bővítve életre kel: csenG. A csenGő hangok közül egy jó zenei fül kb. 2000 hangszínt, hangmagasságot képes megkülönböztetni. Ha kicseréljük a G-t egy D hanggal: csenD. Ez a hangok teljes hiánya, a hangoskodás vége, enDje. Tovább egyetlen pisszenés sem törheti meg, mert az már nem lenne igazi csenD. A család szó a legbensőségesebb emberi csoportosulás megnevezése. Benne a közös, jó értelembe vett cseles alkotó tevékenység, az egészséges alárendeltség, a példamutatás (lda – ládd, mutatom) erejével nevelés, a daloló (alád – dalá) jókedv és más értelem is. Ha ezt a meghittséget kifejező hangcsoportot, szót megtöRjük egy R hanggal: csaláRd. Ez már nem meghitt, bensőséges állapot. Az A hang a leghatározottabb hangzónk. Jelen van az AkArAt szóban. Az aKaRaT szó váza a három legjelentősebb hangból áll: a Kemény K, az eRős, pöRgő R, a TeTTre paTTanó T. Ezeket a fontos hangokat köti össze a hAtÁrozott A hang. Az A hang olyan, akár a ház pArAncsló nAgyAsszonyA. A legfontosabb AKARATlagos létfontosságú tevékenységek megnevezésének némelyikét is e hangok alkotják: ArAt, tAkAr, kAr, rAk stb. Tehát a hangoknak értelemhordozó szerepük van minden szóban. Mi a fő jellemzője az eredeti nyelvnek, amelyet génjeinkben örököltünk? Az eredeti nyelv minden szava – alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Példaként: a mező zömében zöld növényeinek mezébe öltözve, az ember fő élelmezője (eme – a kisbaba szava). A mező télen sem meztelen, mezetlen, mert bár leveti zöld mezét, fehér zimába öltözik. A zima az ősnyelven = hó. E szó ma a szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. Magyar nyelvi jelenléte: zimankós tél. A kalász szóra is magyarázatot adnak alkotó hangjai. A kalász a gabonaszálak tetején levő maghozó. A kalász szálka. A kalászban levő magvakat kaszálás után csépelik ki. Cséplés után kazalba rakják a szalmaszálakat. Tehát kalász, kaszál, szálak, szálka, kazal szavak hangváza: k-l-sz – k-sz-l – sz-l-k – sz-l-k – k-z-l. Egyetlen hangot sem kellett hozni kívülről a körülíráshoz. Még hozzáadhatjuk: szakáll, amit szintén kaszálni, azaz borotválni kell. A bőr ősi nevei: bőr, derma, derme, hüd, hide, pel s talán még mások. A bőr, borítja, őrként védi a testet. A bőr őre a szőre. A jó bőr (nő), ha nem vigyáz, könnyen ribanccá válhat. A derma, derme színe igazolja a bőrszín szerinti származást. A derma szó az ellenálló de gyökkel indul. A derma ellenáll a hidegnek, melegnek. Nagy hidegben dermed, didereg, remeg, mered, gémberedik (bőr), gémberedik (ém-red – dermé), de bírja. Nagy melegben szereti a hűs permetet. A hüd: az archüdön meglátszik a düh. A hüd nagy melegben izzadással h/üdíti a testet. A hide sűrűn ellátott érzőidegekkel, amelyek érzik a hideget. Nagy hidegben ellenáll: de (csak azért is), s védi a testet. A bántó hatás borzolja (bőr) a hide szőrét, természetes őrét, mert idegesíti. A szép hide nagyon édi, s szereti, ha védik, nem cirmolják, inkább simogatják. A pel, mint borító lepel, lepi, borítja a testet. A pel képes leplezni az indulatokat. A kisbaba ösztöni ősgyök készlete jelen van a felnőtt korba jutott ember készletében is. A meleg hija, hiánya hideg. Ha hirtelen kilép a téli hidegbe: hű de hideg van. Ezt érzi a hüdje, derméje, azaz bőre, amely hidegben didereg, dermed. Ha viszont nagy erejű hő éri, visszahőköl: hő! Ha nyakon öntik hideg vízzel: Á-t kiált: á-zik. Ha bűzt érez: bű, de büdös! Ha valamit lát: né! Aztán nézi. A felsoroltak ellenére a hivatásos nyelvészet szerint a hangok nem értelemhordozók a szavakban, nincsenek ösztöni ősgyökök, gyökszavak. De a nyelvet nem érdekli a hivatalos nyelvészet véleménye. A nyelvet nem a nyelvészek, hanem – a génjeikben rejlő nyelvszerkezeti váz alapján – az egyszerű emberek építették fel évezredeken át. Ha az okoskodó, műfontoskodó nyelvészektől függne – akik egy adott szó eredetén évekig rágódva ötölnek – akkor még ma is csak makognánk.
A nyelv hangokból épül fel, a hangok a legapróbb elemei a nyelvnek. Ezekből állnak össze az egy vagy kéthangos ösztöni ősgyökök, a háromhangos gyökszavak, a három- vagy négyhangos hangcsoportok, amelyek a nyelv szavainak építőelemei. Hasonlóak a ház építőelemei, ahol a legkisebb elem a homokszemcse. A finom homokszemcsékből áll össze a tégla, cserép, a kevésbé finom homokszemcsékből a mésszel kevert malter. A mész és cement is porított kőzet. A kő tömörre préselődött finom elemek kemény sűrítménye. Az üveg alapanyaga homok. Ezen kívül kell fa is. Ezek az építmény anyagi összetevői, meghatározó elemei. Minden anyagnak meghatározott helye van az építményben. Nem mehet az alapba fa, táblaüveg. Nem mészből van az ablak, kőből a tetőzet. Mindennek sajátos helye, szerepe van az alap és födém között. A testben is meghatározott helye van mindennek. Nem állhat bőrsejtekből a csontozat, az agy és idegsejtek helyét nem tölthetik ki zsírsejtek. Nem izomsejtekből tevődnek össze a belső elválasztású mirigyek. Lehet sorolni tovább. Mindennek rendelt helye van a teremtett testben, hogy zavartalan összhangban működjön. A nyelv felépítménye is hasonló. A szó meghatározó alapeleme a hang, amelyek mindegyike legkevesebb három értelmet képes kifejezni. Példa: a H hang: hála, harag, óhaj stb. Mindezt hangokban. A kéthangos ösztöni ősgyök vagy a háromhangos gyökszó szintén, és alkotó hangjaik jellemzőiből eredően ez bővülhet szintén még három-három irányban. Példa: a HAJ gyök. A haj kihajt, hajlékony, és hajként, héjként fedi a bőrt. A hangcsoportok ugyanúgy. Példa a B hangcsoporttal: háború esetén toboroznak és táborba szállnak. RD hangcsoporttal: a víz lassan csordogál, akár a Jordán vize, a csorda is lassan mozdul. A párduc lustán fekszik az erdőben, de ha prédát sejt, mordul és indul. A szavak értelmi milyenségét a kezdőgyök határozza meg. A kezdőgyököt követő alkotó elemek azonban ilyen meg olyan irányt szabhatnak a kifejezésnek. Vegyük a V hangot. A V hang változékony, a végletek hangja: jó, rossz és középút. Az I hang játékosan sikamlós, iszamodó, ijedős, riasztó stb. A VI ösztöni ősgyök az élénk élettel teliség kifejezője. A VI – ÍV akár egy bejátszható pálya. Ha társul velük a J hang a jó oldalát mutatva: VIJják magukat, VIJjognak örömükben. Ha a H hang veszi át a J helyét, amely a lehelet, az érzelmek, indulatok mélyről feltörő hangja – VIH – VIHáncolnak, VIHognak. A VIHánc szóban a tánc szó elemei élénk mozgást jelentenek. A VIHog szóban a G hang zárja a szót, tehát a VIHogás hangvonatkozású. A VIH gyök átmehet a másik végletbe. Ha a bővítményben az akaratos A hang az erős R hanggal együtt vesz részt a szóban, kialakul a HAR gyök, amely harcot jelent, az elemek harcát: VIHAR. Az ősnyelvben, s így az egyenes ági utódnyelvében, a mai magyar nyelvben rengeteg olyan gyökszó van, amelyek a szöges ellentétek kifejezői. Például a gondolatközlésre az ősnyelvnek – a sok eszköz közül az egyik – a V.R – R.V gyök: VaR – RoV által megjelenített. Ez a VARog, VERbál, paláVERez és más szavakban a nyelvvel, hangok által kifejtett, a légben elszálló beszéddel kifejezés megjelenítői. A fordított gyökkel a ROVás szót kapjuk, amely a gondolatok maradandó megőrzésére alkalmas: ROVott, írott, karcolt, RAJzolt jelek általi közlésére valók. A két gondolatközlési forma azonos hangokkal, egyetlen gyökpárossal kifejezve. Gondolom, a nyelvészek ezt is véletlen egybeesésnek tudják be. A H.GY – GY.H gyök: HeGY – GYeH. A HEGY magaslat. A GYEH mélység, völgy. A Jeruzsálem melletti GYEH, Hinnom tulajdona volt, ezért volt GYEH-Hinnom a neve, összevonva: GYEHinnom, azaz Hinnom völgye – völGYE/h. Ez is véletlen egybeesés? A VÖLGY szó, hangelforgatással: GYÖLV. A VÖLGY mélység. A tömörülést, amely összeGYÖLVe (gyűlve), gönGYÖLVe, benne veGYÜLVe föld- vagy kőtömeg, s kimagasodik a síkból, hegynek nevezzük. Ez is véletlen egybeesés lehet a profi nyelvészek szerint. Elkeserítő lehet számukra, hogy még van több száz ilyen.
és még
Az ősnyelvből, a mai magyar nyelv őséből ered az összes többi nyelv! E megállapítás nemcsak kiváltja a nyelvésztársadalom nemtetszését, hanem gúnyos kérdést is megfogalmaznak. Akkor miért nem hasonlít egyik sem rá, a közel háromezer nyelv közül? Bizonyított tény, hogy a fehér szín fénytöréssel való felbontásából erednek az összes többi színek. Előbb a három fő szín: vörös, sárga, kék és köztes árnyalataik: narancs, zöld és ibolya, majd ezekből a színárnyalatok, több mint kétezer. Nos, hasonlít azok közül valamelyik a fehér színre? Nem! A fehér szín felbomlása nem úgy ment végbe, hogy az alapszín a felbomlással eltűnt volna. Nem, megmaradt, továbbra is létezik fehér szín. A fehér színbe csomagolt egész színvilág teremtői érdem. Csodaszerű felbonthatósága szintén. A nyelv feltörése nyomán hasonló helyzet állt elő. Felbomlás után teljes szerkezeti vázmódosuláson mentek át. Egyetlen nyelv sem birtokol más szókészletet előállító alapanyagot, csak amit megörökölt az ősnyelvből. Az utódnyelvek összes gyökszavai, hangcsoportjai az ősnyelvből erednek. Nincsenek sajátos angol, francia, német japán, szuahéli, kecsua, dakota stb. gyökszavak, szóalkotó elemek. Csak az ősnyelvből származók. Az ősnyelvbe rejtett összes nyelvek, és azok kibonthatósága és több ezer ágra osztódása úgyszintén teremtői érdem. Ám az eredeti nyelv, az ősnyelv nem tűnt el a felbomlással. Aki felbontotta, meghagyta az eredetit is, épp mint a fehér színt. Fennmaradt egyenes ágon egy magyarázó nyelv, a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelve. Mivel a magyar nyelvhez a világ egyetlen nyelve sem hasonlít, így a magyar nyelvet nem lehet a latin, német vagy más nyelvekre érvényes nyelvtani, grammatica-i szabályok szerint elemezni. A grammatica szerint a magyar nyelv, ragokkal, képzőkkel képez szavakat, így ragozó nyelvnek minősül. Ám ez csak az ősnyelv utódnyelveire, a töredéknyelvekre érvényes. Az igazi, egyedi magyar nyelvtan szerint az ősnyelvben, s így a mai magyar nyelvben, nincsenek sem ragok, sem képzők, sem jelzők, azaz (mód) jelek. A magyar szavak gyökök és hangcsoportok füzérei, láncolatai a kezdőgyöktől a záró gyökig. Példa erre: A TÖRÉS, ROVÁS szavak nemcsak a cselekményt írják le, hanem a következményt is, és esetükben az -és, -ás nem képzők, hanem R.S: RéS és V.S: VáS gyökök. A TÖRÉS szó három elemből áll: két gyök összekötve egy hangcsoporttal tör-öré-rés. A törésnél törik valami. A töréshez erő kell. A törésnél rés keletkezik. A ROVÁSt tervezés előzi meg. A rovás ráveréssel, ráveréssel történik. Szakszerű rovásnál óvatosan dolgozik a rovó, hogy az elképzelt terv szerinti minta alakuljon ki. A rovás véset, vésővel készül. A módok (birtokos-, felszólító-, feltételes- stb.), határozók (hely, mód-, idő-, szám- stb.) bonyolult rendszerét betanulni teljesen fölösleges, semmi szükség, mivel még a kisgyerek is tudja minden tanulás nélkül, hogy ami az enyém, az nem a tied. Nem kell külön betanítani neki, hogy amikor a sajátodról beszélsz, akkor -am, -ám, -em, -ém stb. De az egyes-, többes szám, jelen, múlt idő stb. is fölösleges oktatóanyag. Ezeket ösztönből ismeri, nincs szükség rá órákon át gyötörni vele. Az egész ma oktatott nyelvtani tehertétel fölösleges katyvasz egy magyar anyanyelvű gyereknek. Ezek mind gyökökként, hangcsoportokként jönnek számításba. Hogyan illeszkednek egymáshoz a gyökök, hangcsoportok? A házam az enyém. A HÁZAM a H.Z – Z.H gyökkel induló szó: HáZ – ZáH (h > r, z > sz, h > l), a ház zárható, megóv a zuhétól (eső, hó). A ház szállás, óv szél ellen. A Z hangcsoport – ÁZA – a házamnak váza van, megvéd ázástól, a bensőséges bizalom helye, bent szabadon mozog a háznépe. A Z.M – M.Z gyök: ZaM – MaZ, a házamhoz érzelmeim zöme vonz, házamban élelmezem a családom, oda tömörítem (z > t) a jövedelmező mezőről gyűjtött termények zömét. Az ENYÉM szó az ENY – NYE ősgyökkel indul, ami az enyém, az enyhemre, megnyugvásomra, nyugalmam biztosítására való, akkor is, ha nyoszolyámban álomra hunyom szemem. Ezekhez tartozik a kunyhóm, konyhám. Az NY hangcsoport – ENYÉ – házam a tanyám, ott vár anyám, majd később asszonyom, ott fogad kényelem, ott hunyom álomra szemem. Ott enyelgek párommal, őt simogatja tenyerem. Ott a tányérom, ott eszem ínyemre való étkem, kenyerem. Az NY.M – M.NY gyök: NYéM – MéNY. A remény, a legnagyobb nyeremény. Az, hogy a párom csak az enyém volt, az is marad, és kényem- kedvembe jár, mint én az övébe. E fentiek sem bemagolandók, csak gondolatébresztők, mivel a legbölcsebb nyelv nyelvtana a való élet ismeretére oktat és tanácsol, nem a száraz latin, germán avarból előkotort hervadt szabályokra. Egy példa hosszabb szóval. A TEKINTET szó, amely a TEK-EKI-KIN-IN-INTE-TET gyök és hangcsoport füzér vagy láncolat. A TEKintet a T.K – K.T gyökből: TeK – KaT induló szó. A TEKintet olyan, mint egy KATtintás, rövid, nem hosszas szemlélődés. Mondják néha: Vessen egy tekintetet rá. A K hangcsoport – EKI – mutatja, hogy a tekintet neki is szólhat, hogy csak épp megböki vele. a tekintet egy kukkintás, csak épp megakad a szem, aztán suhan tovább. Aki kitekint az ablakon, nem néz hosszan, csak egy pillantás erejéig, idejéig. Olyan, mint egy intés. a tekintet szó tartalmazza az in kellemi ősgyököt, amely azt jelenti, hogy a tekintet kellemes érzéssel társulhat. Ellenkező esetben kínnal. Az NT hangcsoport – INTE – a kezdő gyökszó és a részvevő hangok függvényében több jelentést vihet a különböző szavakba. A tekintet lehet csintalanul kacsintó, szerelmes pillantás, de lehet nagy fontosságú, sokat jelentő is. A tekintet a kintiek felé irányul, azaz a rajtad kívüliek felé. A tekintet cselekvés, tett. Ha arra kérnek: tekints meg valamit, megtekinted, s így megtetted a magadét, talán előmozdítottál valamit. Ez T.D – D.T gyök: TeD – DiT. A hivatalos nyelvészetnek nem velünk van vitája, hanem a magyar nyelvvel. Azonban a magyar nyelv megvédi önmagát az ilyen hamisítókkal szemben. A hivatalos nyelvészetet csak a politika tartja a lélegeztetőn anyagi támogatásával. Ha egy napon megvonja tőle a támogatást, úgy omlik össze az egész finnugor nyelvészeti kártyavár, mint a csuszából rakott torony.