Tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket képesek voltak fedezni, lévén közöttük mindenféle kézműves ezermester. A székely soha nem szorult senki kívülálló segítségére. Így őrizte meg évezredeken át zárt társadalmának, beszélt nyelvének tisztaságát és tulajdonának közbirtoki jellegét.
Voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket is már a korai időkben.
Az ősnyelvi, azaz magyar kifejezések tömörítve tartalmazzák a megjelenített lény, tárgy, jelenség, cselekmény fő jellemzőit sűrítve azokat a megnevezésben.
GOVASDIA – (ez a valós eredeti neve) ennek a Hunyad megyei ősi vaslelő, majd feldolgozóhelynek. Nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD ki, azaz bontsd ki, takard ki, bányászd ki. A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban is e jelentéssel. A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS.
KiGUVASZTJA, GUVASZDJA a VASat – így lett GOVASDIA a hely, majd a helység neve. Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASat, és építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén.
RESICZA, RESICA – e név is érdekes tartalmat rejt. Az R.S – S.R gyök: ReS – SeR az eRÖS, vöRÖS szavakban a vöRÖS, eRŐS, kemény ÉRCES kőzetre utalhat. A környék vasérc, ÉRCES kövek lelőhelye már a korai időkben.
ReSiCa – éRCeS hangváz: R-S-C – R-C-S.
Nem zárható ki az sem, hogy a vasércnek a kezdetben RESICA neve is létezett.
Továbbelemezve, a RESICA – ACISER átfordítás a CSISZÉR szót tolja szemünk elé. A CSISZÉRek, szerző-mozgó törekvő, ugyanakkor finomító, CSISZÁR munkát végző emberek voltak.
A CSITÁRok, kovácsok, fegyverkovácsok.
Tehát RESICA már a kezdetben az ÉRCES köveket olvasztó, feldolgozó CSISZÉRek, CSISZÁRok vasöntők, vasművesek, kovácsok telephelye volt a korai időkben, a névadások kezdetén.
ReSiCa – CSiSZéR hangváz: R-S-C – CS-SZ-R.
A RESICA név r > l (legerősebb – leglágyabb) hangváltással, hangátforgatással: ACÉLOS.
ReSiCa – aCéLoS hangváz: R-S-C – C-L-S.
Ez is beszédes a tárgykörben maradva és termékeire utalva. Egyúttal arra is rávilágít, hogy az ősiségben, a névadások kezdetén az akkori telepesek már foglalkoztak itt vasolvasztással, feldolgozással, nem a Monarchia idejében indult. Legfeljebb felvirágzott.
TOROCKÓ – A T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentését is hordozza. Erről még itt fent a Trencsén címszónál. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi a gyökszó. A szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg, de a PéTER névben is sziklát jelent. TOROCKÓ nevében is – elsősorban – a térséget uraló, tájjellegét meghatározó sziklát jelenti. A helység így a mellette felmagasodó szikláról, KŐről kapta nevét, a TÖRhető ROCKÓ KŐről. Nem szlávul, mert a névadások idején, a vizek elapadása, felszáradás idején, nemcsak itt, hanem egész Erdély területén az ősnyelvet, a teremtés nyelvét őrző, beszélő székelyek laktak. Később a viszonylag üres térségbe a magyar király kézdi székelyeket telepített, akik eredeti nevükhöz híven, itt is kezdők voltak. A sziklának kezdetben lehetett TÖRŐSKŐ, TOROSZKŐ neve is, hisz a környéken fémolvasztás alapanyagként használt KŐ kifejtési munkája, TÖRése folyt.
Ha kihagyjuk a színező C hangot: TOROKÓ, TÖRŐKŐ. A kemény, AKARATos, TÖREKvŐ, vasfejű székely – különösen a kézdi székely – is jelen van a névben:
ToRoKó – aKaRaT hangváz. T-R-K – K-R-T.
Tény, hogy magyar nyelvi eredetűek a fenti szavak.
A hivatalosan megállapított hazug néveredeztetések nem állják ki a nyelv szűrőjén elvégezhető próbát.