Rákóczi óta semmi nem változott! Avagy az elnyomó hatalom beteges iszonyata az igazi magyar szavaktól, eszközöktől, viselettől
TÁROGATÓ – A klarinétnál nagyobb, régi magyar fúvós hangszer. [A MÉKSz szerint: ? szorb] A tárogató minden hangja, alkotó gyökszava magyar. A tárogató jelképesen kitárt, vagyis nagyon éles, nyílt, kitáruló, kitárulkozó, szívhez szóló hangú hangszer. Másik jelentése riogató, hangja is riogó, erről a bécsi udvari krónikák tudnak beszélni, mert a tárogató hangjától ideg összeroppanás közelbe jutottak a császári udvar strinflis, hózentrágeres, parókás, papucsos németjei olyannyira, hogy császári rendeletben tiltották használatát, és a Szatmári béke után rendeletileg minden tárogatót el kellett volna tüntetni a föld színéről. Lásd a mai párhuzamot, a gyáva elnyomó hatalom iszonyatát a jellegzetes magyar öltözettől: fehér ing, fekete nadrág és mellény.