RAGOZÓ NYELV-E A MAGYAR NYELV?

Igen, a magyar nyelv ragoz, tehát ragozó nyelvként is nevezhető, de nem latin-germán grammatika szerinti meghatározásban. Ragozó, képezhető, ennek ellenére nincsenek ragjai, képzői. Egyetlen olyan szóeleme se, ami csak rag vagy képző lenne. Ezek szerepét – legyenek bármilyen módra, igeidőre alkalmazva – ősgyökök, gyökszavak látják el. Oly gyökök, amelyek más szavakban szóindító gyökszavak, szóbokrok alapelemei, vagy szóközi gyökszavak. Amelyek azonos értelmi körön belül, azonos értelmű, előhívható, magyarázható, tartalmat megvilágosító, értelmes, rugalmas élő elemek. A névelők, igekötők, képzők, jelzők szerepét is ősgyökök, gyökszavak látják el.

 

A magyar szavak, gyök, hangcsoport füzérek, láncolatai

Tehát a magyar nyelv nem mai grammatikai értelemben vett ragozó nyelv. Viszont a magyar nyelv egésze, annak minden összetett szava, első hangtól az utolsóig, összeragasztott gyökökből, hangcsoportokból áll. A magyar nyelv minden eleme élő, önképző, a pillanati mondanivalóhoz viszonyulva, beszéd közben önműködően újraképződő.

Nem ragokkal, képzőkkel mozgatott! A ma is élő ősnyelvhez alapvető jellemzőkben nem hasonlítható egyetlen utódnyelv sem, mivel azok hervadt lárvaszavak gyűjteményei, olyan beszáradt kifejezésekkel bírnak, amelyeket csak ragokkal képzőkkel, előképzőkkel lehet mozgásba hozni. A hivatásos nyelvészet nyelvtanilag egy kalap alá veszi a ma is élő ősnyelvet és az abból valaha kialakuló utódnyelveket. Pedig elemzési módozataik teljesen különböznek, mivel az utódnyelvek csak beszáradt lárvaszavakkal bírnak, amelyeket raggal, képzővel ellátva, mozgatnak, keltenek életre.

Oláh Anna, Bolyai kutató írja:Bolyai János szakkifejezései gyökszavaink tükrében című tanulmányában:

Bolyai Jánosnak az volt a meggyőződése, hogy a magyar az egyik legősibb nyelv, mert az egész magyar fogalomkészlet értelmes egytagú gyökszók egybe forrasztása révén történik. Bárhogy fejlődik a tudomány, bármilyen új jelenségekhez kell új fogalmakat társítani, újabb gyököknek az előzőhöz történő ragasztásával a magyar fogalomrendszer a végtelenségig fejleszthető.” Kiem. K.S.

Erre rángatnák elő az akadémiai raktárban tárolt, elcsépelt,áporodott, penészes hivatalnoki választ: Bolyai ne szóljon bele, mert nem nyelvész!

Ragokról szólva: -ban, -ben ragok, ám B.N – N.B gyökként: BaN – NaB, a BENt, BANda, BENdő, BUNda, NÁBob, BENnébb és más szóindító gyökök. ValamiBEN, belső térBEN, BENnébb, benNÉBB létről, odaBENti tartalomról adnak képet. A megrágott, lenyelt takarmány BENBEN gyűl össze. A BANBAN hasonszőrűek csoportosulnak. A NÁBob BÁN, anyagiakBAN gazdag. SzívdobBANás életjel. RobBANásBAN pusztult el az épület a BENne lakókkal együtt.

A -ból, -ből, ugyancsak ragok, B.L – L.B gyök: BóL – LiB, a BÉL, BELőle, a BELBŐL való. A BOLdog, BOLond állapot különös BELső töltet. A BÖLcs emberBŐL évek tapasztalataiBÓL szerzett, felgyűlt értelem árad. Az emberi keBELből, kebelBŐL, a BELBŐL indul a testi-érzelmi gyökerű, LOBogó, másokat is elragadó hatás. BOLdogan, BOLond módra tomBOLnak a szurkolók. E szavakban kezdő, esetenként szóközi, szóvégi záró értelemhordozó gyökök.

A -ra, -re, szintén ragok, de valójában AR – RA, ER – RE ősgyökök, valahonnan, esetenként légÁRból, azaz ÁERből, ERnyedten ARaszolva EReszkedő ÉRkező, REÁ, RÁhelyezkedés jelenségét leírók.

A -nak, -nek rag szerepben N.K – K.N gyök: NeK – KeN. Szavakban: NEKi adjuk, JenőNEK, de NEKtek is. NEKiugrunk anNAK a munkáNAK, gyorsan végzünk. Szomjas vagy? NÁKolj (igyál) a KANnából, csaNAKból. A jó NÁK (ital) NEKünk KINcs. KANokNAK, NEKik osztott szerep a szaporítás. A KANcák csikókNAK adNAK életet. A szerelmes férfi éNEKe NEKi szól, a nőNEK. KÁNtálni, éNEKelni nemcsak KÁNtorNAK, mindenKINek, mindenkiNEK szabad. KANtálni, mérlegelni is, KANtárba, serpenyőbe rakva. A lóNAK is KANtár jár, annak zablájával vezetik. A NEKtár nem isteNEK eledele, hanem a föld emberéNEK való. Az abból készült mézet KENik, keNIK KENYérre. A hordókat KANtárfa tartja helyükön.

A magyar szavak vég nélkül hosszabbíthatók újabb hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok hozzáadásával.

Példa: KÉR, kérLEL, kérlelHET, kérlelhetŐ (ki? Ő), kérlelhetED (te, tedd, hatsz kedvére), bár lehet, kérlelhetETLEN a kérlelhetetlenSÉG, kérlelhetetlenségéIG.

Ezeket mondják ragnak, képzőnek stb., de alapjaikban mind-mind ragasztott gyök, hangcsoport, amelyek kifejeznek jellemzőket, jelölnek módot, időt, helyet, határt, fosztást stb. A magyar nyelvben a hangok, gyökök, hangcsoportok sorrendje egyes szavakon belül változtathatók tetszés szerint az értelem árnyalása végett.

A fenti példánál maradva: aki KÉR, az a KÉRő, kérŐ, Ő KÉR, kérLEL, mivel LELt valakit, akinél megLELi, megLELheti, lelHETi KÉRése tárgyát. Ezért próbál HATni rá, KÉRlelve, kÉRLElve azt, aki kérlelHETő, a kedvező helyzetet ÉRLElve, LELve egy RÉSt a KÉRés, kérLELés kéRÉS HATékonnyá tételére. Őt KÉRleli, aki felLELhetŐ, és akit kérlelhet Ő, a ráutalt.

Azt kérlelHETi, aki fellelHETő, és TEHet, teHET jót. Őt kérlelheTED, de kEDve szerint TEDD, mert így talán megLELed, lelED kérésED tárgyát. Ha viszont valami kérhetETLENt kérsz, hiába akarsz ÖTölve-HATolva HATni rá, kérlelHETed akár a vÉGtelenSÉGig, a végtelenségIG RAKhatod elé KÉRéseidet, mivel KARjának HATalma nem végTELen, így KÉRésED tárgyát nem LELed. A megoldás neki is lehetETLEN, nem LELhető az Őáltala fellelHETők közt.

A magyar gyöknyelvtani elemzés szerinti alkotók itt fent: K.R – R.K gyök: KéR, KaR – RaK, a H.T – T.H, L.L gyökök: HaT, HeT – TeH, LeL változatai, az ÖT – TE, ED – DE, Ő ősgyökök, az RL, TL párosok, alvógyökök hangcsoportjai vannak jelen. Ezeknek a körülvevő hangok ráhatása miatt változik értelmük, mert azok is beviszik saját értelmüket a mondandóba, képviselve jellemzőket, módokat, határozókat, fosztást stb.

Aki nagyon SZERET, szíve TELE: szeretetTELI. A szeretetTEL TELI ember ILLETni (teli – illet) kívánja azt, aki szerinte szeretHETŐ. Van, aki szerethetTETLEN, nem viszonozza, TÉTLEN a körülötte levők iránt. Ez szeretHETetlenül éli életét, nem HAT rá semmi, szeretheTETLEN, csak TÉTLEN ÜL, szeretheTETLENÜL, nem mutat érdeklődést, így TÉTLENÜL szemlélik, mivel (szer)ETETHETetlen, szeretheTETLEN, ÜLjön szer-ETETHETETLENÜL, míg szerre elLEHETETLENÜL

Ha felGYŰL ÖLnyi haragja, GYÜLÖL. Halmozottan felGYŰLt haragjában ÖLne. Aki gyűlöletTEL TELEgyűlöletTELI. GyűlöletTELÍTETT, gyűlöletTELI TETTre képes. A nyelv aprólékosan, alaposan magyarázza az állapotot.

Az SZ.D – D.SZ gyökből : SZeD – DeSZ. Aki SZEDelőzködik, összeSZEDi iDESZórt, oDASZórt dolgait. A gyöknyelvészet szerint az igekötő szervesen összeépül az igével. A DESZ gyök fellazítást, szétterítést, szétterülést jelent, például a DESZka szóban. A tőkét DESZkelik, szétnyitják. DESZKA volt az első tányér. D hangcsoport – EDE – a szEDElőzkÖDÉs IDE meg ODA mozgással, rakosgatással jár. D.L – L.D gyök: DeL – LeD, a szeDELőzködés valahová inDULás jele. Nem rohanó ütemű, csak LEDéren, DELi könnyedén. L.Z – Z.l gyök: LőZ – ZeL. A szedeLŐZködő LAZán, SZÁLanként SZEDi össze tárgyait. Nem nagy gőzZEL. A tervszerű szedELŐZködés, kapkodást megELŐZő. ZK hangcsoport – ŐZKÖ – a szedelŐZKÖdés búcsÚZKOdás előjele is. ZK páros, Z.K  – K.Z gyök: ZoK – KéZ, ZEKe, ZOKni, ZOKog szavakban. A KÉZ, eszKÖZ, szerepe van a szedelőZKödésben. K.D – D.K gyök: KöD – DeK. A szedelőzKÖDés lehet KEDvteli csomagolás, lassú DEKázás, ami épp DIKál neki, de azért közben IKlat, mozog. Az IK gyök jelenthet személyt is: aKI szedelőzködIK. Mindannyian IK vagyunk: egyIK, másIK, akIKet beIKtatnak egy nyilvántartásba, majd létünk végén, amIKor többé már nem IKlatunk, kiIKtatnak. Az IK kérdése: KI? A mIKor, amIKor, EKkor, AKkor szavakban időpontjelölő.

Az -ÁS, -ÉS ősgyök képzőszerepben, szavakban gyökké alakul. A TÖRÉS szó a TÖR ige cselekvés, a RÉS  eredmény, az összekötő ÖRÉ hangcsoport mutatja: a tÖRÉs kÖRÉ ŐRIzet állítandó. Ez fordítva ERŐ, amely a tÖRÉshez szükséges.

A KÉRDÉS szóban a szóvégi -ÉS ősgyök. A KÉR ige, a D hang itt folytonosságértelmű (iDő). KÉRdései, kérDÉSei, ÉRDESek SODrók folyamatosak. Az érdeklőDő ÉS ősgyök folytatásra, felsorolásra váró: ÉS, ÉS, ÉS – mondd tovább.

A KUTatÁS KuT – TuK, TÁKol, TÉKol, TÖKöl, TUKmál, egyféle TErvező, prengő, ÚTkereső, T.T gyök: TaT, TeT, TÉTtel járó TETT,  alábbÁSó tevékenység. A T.S – S.T gyök: TáS – SöT, SÍT, a kezdeti SÖTét állapotban UTAT haSÍTó. A bányászok SITTre járnak, azaz SÖTétben, zárt helyen dolgoznak. A fentiekből egyik sem rag, képző, mindannyi oda-vissza értelmet hordozó gyök, hangcsoport, mindannyi átrendezhető a szövegben, változtatva a mondandó értelmét.

 

Rag, képző, jelző, határozó, névmás szerepkört betöltő gyökök.

A kisgyereknek az iskolai nyelvtanórán a módok (birtokos-, felszólító-, feltételes- stb.), határozók (hely, mód-, idő-, szám- stb.) bonyolult rendszerét betanulni teljesen fölösleges, semmi szükség, mivel még az óvodás kisgyerek is tudja minden tanulás nélkül, hogy ami az enyÉM, az nem a tiED. Nem kell külön betanítani neki, hogy amikor a sajátodról beszélsz, akkor -am, -ám, -em, -ém stb., mivel az ebben előbukkanó tévedéseit már az iskoláskor előtt kijavítja, elhagyja (enyéd, tiém, övém stb.)  De az egyes-, többes szám, jelen, múlt idő stb. is fölösleges fárasztó, unalmas oktatóanyag. Ezeket ösztönből ismeri, nincs szükség rá órákon át gyötörni vele. Az oktatott nyelvtan jelentős része fölösleges tehertétel a magyar nyelvet gőgicsélő korától ismerő magyar gyereknek. Ezért unalmas a nyelvtanóra.

Egy jelenség, amely nem mellőzhető.

Részeshatározó rag: -nak, -nek. A kiNEK kérdésre egyik válasz: FeriNEK.

Ám van eset, nem nevezzük meg a részesülőt. Ekkor a NEK gyök szókezdő: NEKi.

Egyes szám első személy: NEK-EM. EM = ÉN, mint kedvezményezett, eny-ÉM lesz.

Egyes szám második személy: NEK-ED. ED = TE, ti-ED lesz.

Egyes szám harmadik személy: NEK-I. I = Ő. Régiesen: NEK-IE. IE = Ő.

Összegzésként: a mai magyar nyelv, olyan értelemben RAGOZÓ, hogy szavai összeRAGASZtott gyökök, hangcsoportok sűrítménye. Ám sok szakértői nyilatkozattal ellentétben, NEMgrammatikai értelemben vettRAGOZÓ nyelv. E nyelvnek nincsenek kizárólag ragnak, képzőnek nevezhető szóelemei, nincs szüksége ragokra, képzőkre, hogy szavakat képezzen velük, mivel ezek szerepét élő gyökszavai töltik be, amelyek a mindennapi életből vett képekre, hangokra, jelenségekre, állapotokra, azaz élő mintákra épülnek, s annak valóságait kivetítő elemek.

Csak a lárvaszerű beszáradt szavakat birtokló utódnyelveknek vannak kizárólag ragként, képzőként használt szóelemei.  Azok grammatikailag ragozó nyelvek, mivel azokon a nyelveken a szavak ragok nélkül értelmetlenek.

A magyar nyelv: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok füzéreiből értelemadó szóelemekké összeálló, azokból képezhető kifejezések élő-mozgó, lüktető nyelve, mivel ez a teremtés ma is élő nyelve!

Az iskolákban ma tanított nyelvtan használható volna más anyanyelvűeknek, akik a magyar nyelvet tanulják. Arra biztosan jó lenne, mivel azokban a nyelvekben a ragozás, előképzők, utóképzők használata nélkülözhetetlen gyakorlat, így a magyar nyelvet tanulni akaróknak rendkívül hasznos lenne azon nyelvek ragjaival, képzőivel, jeleivel párhuzamba állítva tanítani a ma oktatott magyar nyelvtan szerinti hasonlókat, s bemutatni a különbözőségeket is.

Azok a nyelvek, amelyeket a nyelvészet: flektáló, izoláló, inkorporáló szakkifejezésekkel illet, mindannyi jól felismerhető ősnyelvi vonásokat hordoz. E szakkifejezéseket lehetne magyar szóval is használni: hajlító, elszigetelő, bekebelező. Azonban a begyakorolt, alkalmazott nyelvészeti dogma szerint semmilyen szakkifejezést nem illik, nem szabad magyar szóval kifejezni, mivel csak így érvényesül a fejekben, elmékben annak misztikája, így lesz elvont, tudományos hangzású, a nem beavatott kívülálló parlagi, makogó, görbe lábú magyar előtt. Mert a hajlító, elszigetelő, bekebelező túl magyaros lenne, s ha nem egyéb, még meg is értenék a közemberek a benne rejlő semmit.

E felsorolt – flektáló, izoláló, inkorporáló – nyelvtípusok szavaiban gyöknyelvészeti szempontból nincs semmilyen különbség, gyökelemzéssel ugyanúgy kimutathatók bennük az ősnyelvi szóképző elemek, mint a magyar nyelvben. Ha gyökönként elemezzük, felfedezzük azokban is az ősnyelvi értelemhordozókat, még pontos ősnyelvi alakját is. Valós magyar nyelvi gyökelemzéssel semmi más különöset nem észlelünk rajtuk. Ugyanis e nyelvek többnyire átforgatott, megfordított alakban örökölték a szavakat, és hangtani szabályaik, hangzástörvényeik másként alakultak. A szótárban láthatnak ezekről példákat.