RABONBÁN.
Az akadémiai dörzsölt, menő történészek még ma is térdüket verve kiröhögik a – szerintük sosem volt – székely RABONBÁN tisztséget említőt. Kegyesen annyit hajlandók mondani: ha mégis volt, akkor csak a zsidó RABBI nyomán. Azonban a hamisíthatatlan nyelv másként tudja, és ez nem felülírható!
A RABONBÁN szóban levő RABON nem a zsidó RABBI megfelelője, hanem a zsidó RABBI az ősnyelvi RABONBÁN rövidült alakja. Amikor a RABONBÁN tisztség kialakult, még egy fia zsidó sem élt a Földön.
Ugyanis ÁBRAHÁM az ő ősük 2.000 évvel Ádám után született. Születésekor talán atyja, Tháré ÁBRÁzata vonásait hordozta: Ez az én ÁBRÁM! Így lett a neve: ÁBRÁM.
A Biblia szerint, később Teremtőjétől tekintélyes sátorapa címet nyert, és akkor kapta az ÁBRAHÁM nevet. A héber nyelv i.e 600-as években alakult ki, addig a zsidók az ősnyelv egy tájnyelvi változatát beszélték.
A RABON cím jelentése: MESTER, régiesen: mésztor, nesztor, majsztram.
BÁN – NÁB gyök jelentése: nagy. Ez a BÁ ősgyökből induló, ami szintén nagy.
RABON – BARON átforgatás mutat a rövidítéssel kialakuló BÁRÓ címre. Utódnyelvekben a BARON változat él.
A RABON méltóságcímből vezethetők le az ősi székely ORBÁN, ABRÁN nevek is. ORBÁN – kiemelkedő: OR (orjas, óriás), BÁN = nagy méltóság. A székelységben ma s él az ORBÁN és ABRÁN családnév. Az ABRÁNfalva településnév is, sőt a Székelykeresztúr közeli, Gagy-völgyi Szentábrahám nevű helység nevét népiesen ma is SzentABRÁNként ejtik.
RaBoN – ORBáN – ABRáN hangváz: R-B-N – R-B-N – B-R-N
A RABONBÁN – ABRONBÁN atyai méltóság volt, akire népe hallgatott. A szófordítás, átforgatás szabálya enged változatokat: RABONBÁN – ABRONBÁN – BARONBÁN. Ezek ősi címek voltak. A szóvégi BÁN = nagy. A NÁBob szóban is azt jelenti. A BAN gyök, -ban helyragként is használatos, épp a nagy befogadó képessége révén, minden elfér BENne.
Tehát a BARON, ORBÁN, ABRÁN név-cím eredetileg mester jelentésű.
A RABONBÁN, BARONBÁN = nagymester.
Azonos jelentésű a RABONBÁN, (hangzás: rabombán) és ÁBRAHÁM.
ÁBRAHÁM.
Mint RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, vagyis mester volt saját utódai, népe közt. Tehát ÁBRAHÁM is ősnyelvi név, nem HÉBER!
RaBoNBáN – ÁBRaHáM hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M
Az viszont lehet, hogy a HÉBER megnevezés az ÁBRAHÁM névre vezethető vissza, azaz abból ered. Mivel Isten választotta őt sátorapai nemzetségfőnek, így mondhatta: ÁBRAHÁM az én HÉBEREM, azaz kiemeltem.
ÁBRaHáM – HéBeReM hangváz: B-R-H-M – H-B-R-M
BRAHMÁN, BRÁHMIN.
A Nagy vizek mezejéről – Mezopotámia – kelet felé indulók mestereit az ő később kialakuló tájnyelvükön BRAHMAN, BRÁHMIN alakban ejtették. Az indiai kasztrendszer felső fokán a BRAHMÁN, BRÁHMIN tanítómestert jelent. Az araboknál IBRAHIMra változott az ÁBRAHÁM név.
ÁBRaHáM – IBRaHiM – BRaHMaN – BRáHMiN hangváz: B-R-H-M – B-R-H-M – B-R-H-M-N – B-R-H-M-N
HAMMURABI.
A babiloni HAMMURABI ugyancsak tisztségéből fakadóan kapta nevét. HAMMURABI is nesztor, mésztor, vagyis mester, BRAHMAN volt, mint ÁBRAHÁM.
ÁBRaHáM – HaMMuRaBi hangváz: B-R-H-M – H-M-R-B
Kétségbevonhatatlan, a fentiek mind azonos hangokkal épülő hangvázak. A bemutatott szópárok bizonyítják gyakorlati-értelmi összetartozásukat, s az alany valamilyen fontos névadó jellemzőjét mutatják azonos hangokkal.